Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-422. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

30 422. szám. követelménynek, hogy fokozatosan emelje a választók számát, de ez az emelés ne legyen oly nagymértékű, hogy az júj választók majorizálják a régi választókat. A nemzetgyűlési képviselőválasztók számánál természetesen kisebb a törvényiavaslat választóinak száma, de mégis több mint 80°/o-át meghagyja azoknak a választóknak, akik az említett kormányrendelet szerint tényleg választójoghoz jutottak. Ki kell azonban emelni, hogy a választók számának szükséges csökkentése úgyszólván csak a nőknél történik, a férfi választók száma csak igen csekély mértékben fog apadni a nemzetgyűlési választó -joggal bírókhoz képest. A fenti adatokból az is látszik, hogy a törvényejavaslat Tálasztóinak száma körülbelül középhelyet foglal el az utolsó országgyűlési választójogi törvény és a nemzetgyűlési választójogot alkotó kormányrendelet választóinak száma között. Az előbbi ugyanis 33*2, illetőleg 364°/o-át tette volna választóivá a nagykorú népességnek, az utóbbi pedig 87'0°/o-át. E kettő között áll a mostani törvényjavaslat, mely a 24 éven felüli lakosság 60*0°/o-át juttatja választójoghoz. Fontos még annak megállapítása, hogy az utolsó választójogi törvény, az 1918. évi XVII. t.-c. szerint választójoghoz jutó 1,250.100 választóval szemben a jelen törvényjavaslat 2,447.300 választót kreál, a választók számának növekvése tehát 1,197.200, vagyis 95*7°/o. De még ha az 1920. évi adatok alapján (az 1918. évi XVII. t.-c. szerint) bejutó választók számát (1,498.400) viszonyítjuk is a mostani törvényjavaslat választói számához, akkor is a szaporodás 948.900, vagyis 63-3°/o. Budapest, 1922. évi január hó 27-én. Kíebelsberg Kunő gr. s. k., m. Jcir. belügyminiszter.