Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-422. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
16 422. szám. A jelen javaslat tehát azokon az alapgondolatokon épült fel, hogy a. férfi választóktól megkíván bizonyos hosszabb idő óta való magyar állampolgárságot, vagyis erősebb összeforrottságot a magyar állammal, továbbá bizonyos lakási állandóságot, vagyis bizonyos minimális összeforrottságot a/ röggel ós végül bizonyos minimális értelmiséget, illetőleg képzettséget, amelynél kevesebbet kikötni — az ország közügyeinek intézéséről lévén szó — már igazán nem volna indokolt. Ezenfelül a javaslat, egyrészt a szerzett jogok tiszteletben tartása érdekében, másrészt az összeírás eredményének biztosítása kedvéért is a képviselői választói jogot csekély megszorítással megadja mindazoknak, akik az 1918, évre érvényes országgyűlési kép viselő választói névjegyzékbe annak idején fel voltak véve. Áttérve ezek után a nők választójogára: a jelen javaslat, szemben az 1918: XVII. t.-cikkel, amely a nőket egészen kihagyta, jelentékeny haladást, viszont a nemzetgyűlési választójoggal szemben tagadhatatlanul bizonyos megszorítást jelent. Ebben a kérdésben, amely tudvalevőleg a legvitatottabb kérdések egyike, ahol az egyéni vélekedésnek és az egyéni tapasztalatoknak igen nagy tere nyílik, a javaslat némi konzervatív irányt tüntet fel. Kiindul ugyanis abból, hogy a nőt lehetőleg nem kell legszentebb hivatásától: a családi tűzhely gondozásától és gyermekeinek felnevelésétől elvonni és a politikai partéiét küzdelmeibe mintegy belekényszeríteni. Indokoltnak tartja azonban a javaslat is, hogy a női társadalomnak azok a tagjai, akik az anyagi viszonyok kényszerítő hatása alatt az élet küzdelmeibe már úgy is belevegyülnek, így különösen a kereső nők, választójoggal felruháztassanak. Ha ezeknek indokolt megadni a választójogot, viszont vannak olyan kategóriák, amelyeket kizárni méltánytalan volna, ha a nőket általában nem rekesztjük ki a választójogból. Ilyenek a mater liberis honorata, a többgyermekes családanya, továbbá a magasabb értelmi képzettséggel rendelkező nők és az ugyanily magasabb elméleti képzettséget igazoló férfiak hitvestársai. Összefoglalva a női választójog alapelveit, a jelen javaslat a nőktől is megkíván] a a tíz év óta való magyar állampolgárságot, a két óv óta való helybenlakást és az elemi iskola negyedik osztályának sikeres elvégzését, úgy mint a férfiaktól; némi szigorítás van a 30 éves korhatárban. Ezeken az, általános kellékeken kívül azonban, amelyeknek kimutatása valamennyi nőtől követeltetik, a javaslat a már érintett kategóriákat állítja fel, amelyeknek valamelyikébe a nőnek tartoznia kell, hogy választójoghoz juthasson. A reform kihatásának mérlegelésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 1874: XXXIII. t.-cikk az ország 24 éven felüli összes férfinépességének csak 25-l°/o-át, az 1913: XIV. t.-cikk pedig a 24 éven felüli összes férfinépességének 432°/o-át ruházta fel választójoggal; ha pedig Magyarországnak a békeszerződós által megállapított mai területét vesszük, az előbbi törvény a nagykorú férfiak 316°/o, az utóbbi pedig 41l 0 /o-ának adta meg a választójogot: amivel szemben ez a javaslat a férfinépesség 7?3°/o-ának adná azt meg. Tekintettel pedig arra, hogy az 1913 : XIV. t.-c. tényleg nem lépett életbe, helyesebben annak alapján országgyűlési képviselőválasztás nem történt, az összehasonlítást az 1874. évi XXXIII. t.-cikk számadataira kell vonatkoztatni: ezzel szemben pedig túlnagy ugrást jelentene oly országgyűlési kép viselőválasztói jog, amely a jelen javaslatónál is bővebb volna. Akik különben ezt a javaslatot nem tartják eléggé demokratikusnak f azok számára álljanak itt azok az adatok is, hogy mikópen alakult a nemzetgyűlési választói jog alapján az állampolgárok részvétele a törvényhozásban.
