Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-452. A véderő- és pénzügyi bizottság jelentése "a magyar katonai tisztképzésről" szóló 361. számú törvényjavaslat tárgyában

206 452. szám. nevelésben és kiképzésben részesültek a hadapródiskolákban, a reáliskolában ós a Ludovika Akadémiában. E mellett az előző katonai nevelés a legnagyobb mórtékben egyoldalú is volt. A jelen javaslat alapján életbelépő egységes tisztliépzési rendszer, a tantervnek egységesítése, kibővítése és megváltoztatása mellett tisztikarunknak szinvonalat erősen emelni fogja és ez által teljes garanciát nyújt arra is, hogy szellemében izzó magyar — ós csakis magyar — hazafiság égjen. Tisztikarunknak magában kell foglalni a nemzet férfiainak szine-javát, hogy ki nem oltható reményeinknek hű letéteményese lehessen. Tisztikarunkban kell élni az ősi magyar lovagiasságnak, a harcos magyar katonai szellem ápolásának, a hősök kultuszának, minden lovagi erényeknek, — mert a nemzet csak igy tekinthet reá feltótlen bizalommal. Tisztikarunknak nemzeti életünk csúcsán kell állania, és mindenek előtt katonás szellemével, hazaszeretetével, elszántságával, úriasságával, lovagiasságával és mindenek felett hazafias gondolkozásmódjával és magatartásával példát és útmutatást kell adnia e nemzetnek, mert csak így lehet a megtépett magyar zászló törhetetlen zászlótartója. Ezt várjuk tőle! Az egységes katonai tisztképzés az ilyen irányú nevelésre a lehetőséget megadja, de azért kívánatos, hogy a nemzet a tiszti nevelést ne egyedül ós kizárólag a hadikormányzat feladatának, hanem az egész magyar nemzet nagy kötelességének tekintse és emiatt a hadügyi kormányzattal együtt dolgozzon. Állami életünk nag5? gépezeteit alá kell mindnyájunknak támasztani, mert eredményes munkára tömör egésszé kialakulni csak így tudunk. Kívánatos ezért az is, hogy a legkiválóbb magyar családok is igyekezzenek a jövőben gyermekeiket a katonai nevelőintézetbe adni, hogy magukkal vive oda őseik fényes példáit: odaadóbban ápolhassák nemzetünk céljait és ezáltal példát adjanak másoknak is. A tisztikarnak kettős hivatása van! Amíg egyrészről katonává ós hőssé kell nevelnie a haza fiatalságát, — addig másrészről azt az időt, amelyet a katona a laktanyában tölt: úgy kell a nevelésre felhasználnia, hogy az a legénységi állományú egyén ne csupán a katonai tudományokban szerezzen járatosságot, hanem az ismeretednek minden olyan ágában^ amelyek őt teljes férfiúvá teszik és biztosítják arról, hogy a, laktanya elhagyása után egy olyan értelmi kincscsel megy vissza a polgári életbe, amellyel megélhetését biztosítani tudja. A laktanya tehát ne csupán a katonaság, hanem a polgári élet számára is neveljen. A tisztnek egész embernek kell lennie, de azzá kell nevelnie az alája rendelt legénységet is! A kaszárnya iskolává alakuljon át, és legyen elsőrendű tényezőjévé a jelen szomorú óráiban is ezer éves legnagyobb kincsünknek: nemzeti kultúránknak. II. A Ludovika Akadémiának, amely most egyetlen tisztképző intézetünk lesz : eddig három évfolyama volt. A javaslat 1. §-a ezt négy évfolyamra emeli fel és pedig azért, mert a világháború annyira kiszélesítette a haditudományokat, hogy azok alapvető tanításait nem lehet három év alatt kellő módon elsajátítani. De előlépett azon kívánalom is, hogy a tisztikar saját jövője érdekében is ne kizárólagosan katonai kiképzésben részesüljön, hanem a polgári tudományok, különösen a közgazdasági kérdések terén is kellő ismereteket kell szereznie. A műszaki csapatok különleges ismereteket kívánnak. Eddig az ide beosztott tiszteket nem a Ludovika Akadémiában képezték ki, a jövőben