Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.
Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról
86 375. szám. esetében is. A rendbírság alkalmazása ellen szól még az is, hogy újabban a tisztult jogi felfogás rendbírságot csak fegyelmi jellegű büntetéseknél alkalmaz. A szakasz első* bekezdése végül a külkereskedelmi adatgyűjtés jóságának hathatósabb biztosítására, de figyelembe véve a változott pénz viszonyokat is, a kiszabható pénzbüntetés maximumát az eddigi 100 koronáról 2.000koronára emeli fel. A szakasz második és harmadik bekezdése a jelenlegi törvénnyel szemben oly új rendelkezéseket tartalmaz, melyek a kihágás megállapításával kapcsolatosak. A második bekezdés megállapítja az adatgyűjtésből folyó kihágások elbírálására illetékes hatóságokat. A harmadik bekezdés a kihágás sajátos természetének megfelelőleg a m. kir. központi statisztikai hivatalt jelöli meg mint szakképviselőt és szabályozza a kihágási büntető bírónak eljárását a hivatallal szemben. Ezzel a kihágási büntető bíróságok a kihágás természetének megfelelő tájékoztatást már magából a törvényből nyerik s feleslegessé válik az erre vonatkozó külön rendelet kibocsátása. 16. §. A szakasz rendelkezései az eddigi törvény 14. §-ától, mely a statisztikai illeték szabályozását tartalmazta, lényegesen eltérnek. Eddig a statisztikai illeték tételeit maga a törvény állapította meg, kimondván azt, hogy egyegy küldemény után szállítási okmányonkint általában 10 fillér, de legalább 5.000 kg. súlyú küldemények után 30 fillér illeték fizetendő, legalább 2.000 kg\ súlyú gyüjtőküldemények pedig 1 korona illeték alá esnek. A javaslat mellőzi az illetékskála meghatározását s fenntartja azt a rendeleti útnak, meghatározva azonban azt, hogy az illeték lerovásának alapjául az árúnyilatkozaton bejelentett árú összmennyisége szolgálhat. Az árviszonyok nagy ingadozásai és a pénzérték bizonytalan alakulása mellett az látszik ma legajánlatosabbnak és a benne rejlő bizonytalanság miatt annál kevésbé tehető ellenvetés, mivel a statisztikai illeték — természeténél fogva — semmi körülmények között sem lehet akkora, hogy az akác államközi viszonylatokban,, akár a magángazdálkodás szempontjából feszélyező súllyal jelentkeznék s így törvény útján való lekötést igényelne. Az új adatgyűjtéssel az eddigi törvényben megállapított és a mai értékviszonyok mellett teljesen tarthatatlanná vált illetéktételek tetemes felemelése van tervbe véve, olykép azonban, hogy azok még mindig messze mögötte lesznek annak az aránynak, melyben az árúk ára emelkedett. Ezzel elérhetővé válik az is, hogy az árúknak remélt olcsóbbodása esetén is jóidéig fentarthatók maradnak a most felemelendő tételek. A tételek felemelésével együtt a skála progresszivitásának kiépítése is tervbe van véve, hogy ezáltal a megterhelés arányosabbá is tétessék. "Újítás az eddigi rendelkezésekkel szemben az is, hogy nem tartja fenn az eddigi törvényben a postai küldemények számára biztosított statisztikai illetékmentességet. Ügy az állampénzügyi érdek, mint pedig a különben is sokszor épen az értékesebb árúkat tartalmazó postai köldemények értékviszonyai ennek a mentességnek fenntartását teljesen indokolatlannak mutatják. Eltérést képez végül annak külön kiemelése, hogy a külkereskedelmi statisztikai adatgyűjtéssel kapcsolatban lerótt illeték statisztikai célokra szolgál. Kívánatos ennek kiemelése azért, mert ezáltal az illetéknek, mely túlnyomóan a kereskedelmi és ipari érdekeltséget terheli, az adótól eltérő és legelsősorban ugyancsak ennek a körnek céljait szolgáló jellege világosabbá>
