Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.
Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról
72 375. szám. lezettségüket csak úgy teljesíthetik, hogyha az e célra szükséges fontosabb adatokat (a tartalom részletes megnevezése, különféle árúk mennyiségi részesedése, végleges rendeltetési ország stb.) megbízóiktól, a tulajdonkópeni küldőktől megszerzik. A külkereskedelmi adatgyűjtés folyamán szerzett tapasztalatok szerint azonban az árúszállítási közvetítők a statisztikai bejelentést rendszerint nem a tulajdonképeni küldőktől szerzett részletes adatok alapján teljesítik, hanem erre a célra vagy a fuvarlevelek kiállításához rendelkezésükre álló általános adatokat használják fel, vagy azokat a statisztikai bejelentés kívánalmainak megfelelően a küldők megkérdezése nélkül kiegészítik. Hogy a kivitelnél a szállítóknak helytelen bevallása kiküszöböltessók, s a tulajdonkópeni küldők közvetlen statisztikai bejelentése minden esetben biztosíttassék, a bejelentési kötelezettséget kiterjesztette a javaslat a tulajdonkópeni küldőkre is. A küldők a bejelentést a javaslat 4. §-a értelmében az e célra szolgáló külön űrlapokon, u. n. »árúbejelentés«-eken teljesítik s azokat az árúszállítási közvetítőnek adják át. A szakasz második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a bejelentés írásban, e célból kiadott árúnyilatkozati űrlapokon történik, a vasúti és hajózási forgalomra vonatkozólag a jelenlegi törvényben is kifejezetten bennfoglaltatik, a törvény 15. §-ában foglalt felhatalmazás alapján pedig a kereskedelemügyi miniszter által rendeletileg kiterjesztetett a postaforgalomra is. Ezzel szemben azonban a javaslat e bekezdése kivételnek is helyt ad. A javaslat ugyanis az adatgyűjtést a külforgalom egész összességére kiterjesztvén, figyelemmel kellett lennie a határkerületek lakossága között legtöbbnyire közúton lebonyolódó úgynevezett kis határszéli forgalomra, utasforgalomra, stb.-re, melynél az írásbeli bejelentés csakis a forgalom és a vámeljárás tetemes megnehezítésével és a felek megterheltetésóvel volna lehetséges. Külkereskedelmi . forgalmunknak e különben jelentéktelen hányadára nézve a végrehajtási rendelet mellőzni fogja a feleknek Írásbeli bevallását és úgy fog intézkedni, hogy a statisztikai számbavétel a vámhivatalok útján történjék. A szakasz második bekezdésének az a záró rendelkezése, hogy az árúnyilatkozátokkal egyenlő megítélés alá esnek az árúnyilatkozatokat kiegészítő vagy helyettesítő egyéb űrlapok, azért szükséges, mert így biztosítható a rendeleti úton előírandó ilyen természetű bevallások részére a törvényes keret, továbbá egyszerűsíthető a javaslat szövege azáltal, hogy a következő szakaszokban az árúnyilatkozatokra vonatkozó minden egyes rendelkezésnél az azokat kiegészítő vagy helyettesítő űrlapokon teljesített bevallásokat nem kell külön felemlíteni. 3. §. A jelenlegi törvény az árúnyilatkozatok bevonásánál csakis a nyilvános szállítási intézetekre ós vállalatokra támaszkodhatott. A javaslat az árúnyilatkozatok bevonására elsősorban az erre leginkább hivatott szerveket, a vámhivatalokat veszi igénybe, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy párhuzamosan a vámvizsgálattal, a statisztikai árú nyilatkozatokon foglalt adatok túlnyomó részének helyességét is érdemlegesen ellenőrizhetik. De emellett a javaslat nem tekint el az árúnyilatkozatok bevonásánál a nyilvános szállítási intézetek és vállalatok bevált közreműködésétől, hanem másodsorban ezeket is igénybe veszi abból a célból, hogy a vámhivatalok adatgyűjtésében eljáró közvetítő személyek és a szállítási okmányok szerinti címzettek, illetőleg feladók között az összekötő kapcsolatot létesítsék és az adatgyűjtés-