Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-326. Törvényjavaslat a gazdasági felügyelő szolgálatról

36 326. szám. azonban a mezőgazdaság érdekeit védő rendszabályok alkalmazása — ki­vévén az országos központi kormányzatot — a törvényhatósági közigazgatás keretében s e közigazgatásnak ama szervei útján történik, amelyeket a vonat­kozó törvények megjelölnek. De a törvényhatósági közigazgatásnak nincsenek külön mezőgazdasági szervei, mezőgazdaságilag képzett tisztviselőkkel sem a vármegyei törvényhatóság, sem az alispáni hivatal, sem a főszolgabírói hivatal nem rendelkezik. Már az 1912: XXIII. t.-c. szükségét érezte annak, hogy e tekintetben a vármegyei törvényhatóságot ós az alispáni hivatalt kisegítse, úgy rendelkezvén, hogy a vármegyei gazdasági felügyelőségek, ha a törvényhatósági igazgatás keretében mezőgazdasági ügyekben szakvéle­ményt kérnek tőlük, azt megadni kötelesek, sőt hogy a törvényhatósági igazgatásban még hatályosabban érvényesüljenek a mezőgazdasági szem­pontok, ugyané törvényben biztosítva van, hogy a vármegyei gazdasági felügyelőségek felszólítás nélkül is előadhatják véleményüket és megtehetik az igazgatás számára javaslatukat, amely javaslatokat nem lehet egyszerűen félre tenni, hanem azokkal érdemlegesen foglalkozni kell. Ezt a szükséges és célszerű intézkedést, mely az államkormányzat gazdasági hivatali szerve: a vármegyei gazdasági felügyelőség és a törvény­hatósági igazgatás között üdvös kapcsolatot teremtett, a javaslat is fenn kívánja tartani, sőt kiegészíti azt a tekintetben, hogy a gazdasági felügyelői szolgálatot nemcsak a vármegyei és városi törvényhatósági igazgatással, de ezen túlmenőleg a járási igazgatással és a rendezett tanácsú városi igaz­gatással is kapcsolatba hozza. Különösen a járási igazgatásban lesz ennek nagy jelentősége. Elsőfokú közigazgatási hatóságunk úgyszólván minden mezőgazdasági ügyben a járási főszolgabíró. Az ő közigazgatási intézkedé­seiben érvényesülnek legelőször a mezőgazdasági törvények rendelkezései, nagyon fontos tehát, hogy a főszolgabírói intézkedések mezőgazdasági szem­pontból mindig helyesek és célszerűek legyenek. A járási gazdasági felügyelő mezőgazdasági szaktudásával a járási főszolgabírónak is rendelkezésére áll, megkérdezésre megadja a kívánt szakvéleményt, vagy szükség szerint saját kezdeményezéséből is megteheti a mezőgazdaság érdekeit szolgáló előter­jesztéseit. A javaslat 12. §-a még szorosabbá teszi a törvényhatósági közigazgatás ós a gazdasági felügyelői szolgálat közötti kapcsolatot, kimondván, illetőleg bizonyos változtatásokkal fentartván az eddig érvényben volt 1912: XXIII. t.-c. ama rendelkezését, hogy vármegyei törvényhatóságokban a mezőgazda­sági ügyekre nézve a vármegyei 'gazdasági felügyelőségek az előadói teen­. dőket is teljesítsék. Azt jelenti ez, hogy ne csak felhívásra vagy anélkül véleményt mondjanak, de a vármegyei közigazgatásban szükség szerint köz­vetlenül is részt vegyenek. Mivel azonban a vármegyei gazdasági felügyelő­ségeknek, mint a földmívelésügyi minisztérium külső hivatali szerveinek első sorban e minőségükből folyó ós az állami igazgatás körébe tartozó teendőket kell elvégezniük, a javaslat a törvényhatósági igazgatás részéről való igénybevételüknek határt szab annyiban, hogy ez igénybevételt kizárólag olyan mezőgazdasági ügyekre korlátozza, amely ügyek különös mezőgazda­sági szakképzettség nélkül, tehát az ily képzettséggel nem bíró vármegyei tisztviselők által el nem intézhetők. Amint már fentebb említettem, ez a rendelkezés nem új. Már az 1912 : XXIII. t.-c. is kötelezte a vármegyei gazdasági felügyelőségeket, hogy a törvényhatósági közigazgatásban mezőgazdasági ügyekre nézve az előadói tisztet ellássák. Ez a törvény azonban elmulasztotta az előadói tisztség tar-

Next

/
Thumbnails
Contents