Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-337. Törvényjavaslat a szerzői jogról

837. szám. 159 85. §. Az 1884 : XVI. t.-c. 51. §-ában foglalt rendelkezés mellőzése folytán méltányosnak látszott az az átmeneti rendelkezés, amely a zenésznek vagy zeneelőadás rendezőjének a 84. §-ban biztosított előnyökön kívül további kedvezményképen megengedi, hogy oly zeneműveket, amelyek eddig fenntartás hiányában szabadon voltak nyilvánosan előadhatók és amelyek nem esnek a törvényjavaslat 84. §-ának első és második bekezdése alá, fenntartást nem tartalmazó hangjegypéldányok alapján ezentúl is nyilvánosan előadhasson vagy előadathasson a szerző beleegyezése nélkül. A szöveg figyelemmel volt hazai nópzenószeinkre

T akik előadás közben hangjegyeket nem szoktak használni. Ezek a zenészek, ha az előadott zeneműről fenntartást nem tartalmazó oly hangjegy példányuk van, amelyet ők a törvény életbelépése előtt szereztek meg, a hangjegy példány alapján, bár azt az előadásnál nem is használják, szintén igénybe vehetik a 85, §-ban foglalt kedvezményt. 86. §. Ez a §. összhangban a módosított berni egyezmény 18. cikkének rendelkezéseivel és a méltányosság követelményeivel az új törvény tizenöt évig tartó védelmét az életbelépése előtt már megjelent fényképészeti művek közül csak azokra terjeszti ki, amelyekre nézve az 1884 : XVI. t.-c. 70. §-a szerint az első megjelenés naptári évének lefolyásától számított öt évi védelmi időtartam az új törvény életbelépésének időpontjában még le nem járt. Ezek a fényképészeti művek az új törvény kedvezményeiben akkor is fognak részesedni, ha az 1884 : XVI. t.-c. 69. §-ában megkívánt alaki feltételeknek nem is felelnek meg. 87. §. Ez a Q. a régi törvény hatályának tartama alatt elkövetett szerzői jogi bitorlásokra "nézve fenntartja a régi törvényben foglalt lényegben enyhébb rendelkezéseknek hatályát. 88. §. ' ^ A háború ideje alatt és a háború befejezését közvetlenül követő időkben a szerzői jogok kellő kihasználását az általános gazdasáigi viszonyok jelentékenyen gátolták. A nyomdai és egyéb munkaerőknek, a papirosnak, festéknek, könyvl^ötőanyagnak stb. hiánya, a munkaerő, papiros, festék stb. árának mértéktelen drágulása lehetetlenné tették a szerzői művek rendszeres kiadását, különösen oly régibb nagyobb művek újra kiadását, melyek eladása nem gyorsan, hanem csak hosszabb idő alatt szokott történni. Számos értékes mű kiadása elfogyott és a kiadó tartózkodni kénytelen még ma is az újrakiadástól, mert. a példányok előállítása — ha technikailag lehetséges volna is — túlságos költségbe kerülne ós a közönség a példányok árát nem tudná megfizetni. Az új kiadások elmaradása nagy károkat okoz a kiadóknak is, a szerzőknek is, különösen a szerzők jogutódainak (örökös, hagyományos), mert éveken át kiaknázatlanul marad a szerzői jogban rejlő gazdasági érték, mely a védelmi időtartam lejártával egészen elvész. A francia törvényhozás példájára helyesnek mutatkozik tehát, hogy a szerzői művek védelmi idejét a törvényhozás méltányosan meghosszabbítja. #