Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-315. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló őrlési és forgalmiadóról szóló 279. számú törvényjavaslat tárgyában

186 315. szám. lanok javára kivetendő pótlékokkal való megterhelése és ezáltal akár a föld, akár a többi egyenesadóknak, s különösen, a jövedelemadónak felemelése immár lehetetlen. Különösen lehetetlen a földadónak emelése. A földadót az 1920. óvi XXIII. t.-c. a békebeli tételeknek tízszeresére emelte fel. Ennek dacára ebből az adóból körülbelül .280 millió korona folyik be, Minthogy pedig az ellátatlanok ellátásának költségei a javaslat általános indokolásában foglaltak szerint több mint 2 ós fél milliárd koronára ragnak, a lÖ-szeresére emelt földadót újból 10-szeresre kellene emelni, amiről természetesen szó sem lehet. A többi egyenesadó hozadékánál ugyanez az eset forog fenn, a jövedelemadó kivételével. A jövedelemadó várható eredményét az 1921/22. évi költségvetés 800 millió koronával irányozta elő, tekintettel az 1920. óvi XXIII. t.-c. nagymérvű kulcs-emelésére. Ha tehát az előbb említett összegeket a jövedelemadó alapján kívánnók kivetni, ami még elméletileg a leghelyesebb volna, mert hiszen az adózó teherviselő képessége csak ennél az adónál vétetik figyelembe, pótlókkópen ennek az adónak háromszorosát kellene követelni. Minthogy pedig a jövedelemadó legmagasabb kulcsa 30°/o, ez azt jelentené, hogy a legmagasabb jövedelmekkel biró adózó jövedelmének 120%-át volna köteles csupán jövedelemadó fejében fizetni. Minthogy azonban az 1920

; óvi XXIII. t.-c. kimondja, hogy az összes adóteher nem haladhatja meg a jövedelem 75°/o-át, kétségtelen, hogy ilyen módon a szükséges bevétel semmiképen sem volna biztosítható. A földadónak gabonában való lerovására nézve maga a javaslat indokolása már részletes felvilágosítást nyujt és meggyőzően mutatja ki, hogy ez a megoldás sem választható. Mindezekkel a tervekkel ós javaslatokkal szemben az előttünk fekvő törvényjavaslat a gazdatársadalom eddigi igazságtalan és egyoldalú megterhelésének megszüntetését jelenti. Amidőn tehát a bizottság elismeréssel adózva, megállapítja, hogy a gazdatársadalom éveken át az állam érdekében rendkívüli nagy áldozatokat hozott, nyomatékosan rámutat egyúttal arra is, hogy a javaslat az egyoldalú igénybevétel * rendszerének egyszersmindenkorra * véget vet s* az a komoly szándék vezeti, hogy az egyes termelőosztályok lehetőség szerint igazságosan vétessenek igénybe a közellátás biztosítására szolgáló ós arra szükséges eszközök előteremtésénél. Teljesen hamis és rosszindulatú tehát az a beállítás, mintha a termelésnek hazánkban legfontosabb ágait, a mezőgazdaságot és az állattenyésztést a javaslat erősebben sújtaná, mint az ipart, kereskedelmet ós egyéb szabad foglalkozásokat. "Ellenkezőleg, azzal, hogy a termel vényeknek csak szűk körét vonja adó alá, az őstermelésnek határozottan kedvez. A nagyabb kulcsot u. i. már egymaga az a körülmény is indokolttá tenné, hogy a javak forgalma az őstermelésen belül a minimális, s mert azok csaknem kivétel nélkül« már az első átruházás alkalmával a kereskedelmi forgalomba jutnak, ahol a megismétlődő további átruházások adóterhe már a kereskedelmet, illetve — amint az esetek túlnyomó részében lenni szokott, — a fogyasztót fogja terhelni. És éppen ez, ti. a fogyasztó megterhelése az a pont, ahol a javaslat kifogás alá vehető. Ámde a háború következtében beállott s remélhetőleg nem sokáig tartó rendkívüli viszonyok az egész világon arra kényszerítik az államokat, hogy az elméletileg helyt nem álló, de tekintélyes jövedelmet biztosító közvetett adókat tovább fejlesszék. A forgalmi adóknak azt a faját, amelyet a javaslat szabályoz, már a legtöbb állam éppen a háború okozta terhek következményekópen be is hozta, úgy, hogy itt mi máris