Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-308. Törvényjavaslat a sajtóról szóló 1914:XIV. törvénycikk egyes rendelkezéseinek ideiglenes módosításáról és kiegészítéséről

308. szám. 147 A Ki. §-lios. Ez a §. tartalmazza azokat a kisebb jelentőségű módosításokat és kiegészítéseket, .amelyeket a St. egyes rendelkezésein részint a fentebbi §-ok rendelkezései következtében történt változások miatt, részben azért kell tenni, mert az időközben szerzett tapasztalatok egyes módosítások és kiegészítések szükségességét beigazolták. A lapkiadó és a felelős szerkesztő személyében megkívánt előfeltételek tekintetében a St.- 17. §-ának ama rendelkezése, amely lehetővé teszi, hogy rövid öt év elteltével a közvélemény kialakítása szempontjából is jelentős ily poziciót foglalhasson el az, akit a bíróság bűntett miatt elítélt, a közérdekekéi nem látszik összeegyeztethetőnek. Ugyancsak rövidnek tűnik fel az aljas okból elkövetett vétség miatti elítélés esetére megszabott három évi határidő. Ehhez képest a javaslat a bűntett miatt elítélt egyént egyszersmindenkorra el akarja zárni attól, hogy időszaki lap kiadója vagy felelős szerkesztője lehessen, az aljas okból elkövetett vagy az 1921:111. törvénycikkbe ütköző vétség miatt elítélt egyént pedig öt év tartamára. A St. 18., §-ának utolsóelőtti bekezdéséből kihagyandónak tartja e szavakat »politikai tartalommal*, mert az a körülmény, hogy a lap politikai tartalommal jelenik-e meg vagy nem, vitára adbat alkalmat, ami pedig egyes esetekben a köz érdekével állhatna ellentétben. Kiegészítésre szorul a St. 20. §-ának a helyre igazi tási jogra vonatkozó rendelkezése. Többször előfordul ugyanis, hogy egyes időszaki lapok nyíltan vagy burkoltan valótlan tényeket közölnek vagy való tényeket hamis színben tüntetnek fel anélkül, hogy az közvetlenül valamely hatóságra vonatkoznék. Ily esetben a St. 20. §. alapján bár a közérdek megkívánná, az a hatóság, amelynek ügykörét a közlemény tartalma csak közvetve érinti, nem követelhetné helyreigazító nyilatkozatának közlését. Ehhez képest a javaslat e hiány megszüntetését szükségesnek tartja. Ugyancsak kiegészítésre szorul a St. 24. §-a 7. ós 8. pontjának rendelkezése, amely vétséggé nyilvánítja; ha valaki a közleményben vagy helyreigazító nyilatkozat alakjában szándékosan valótlan hűi:- tesz közzé és ezael kárt okoz. Ez a rendelkezés ugyanis kétséget támaszthat atekintetben, hogy e bűncselekmény törvényes forgalma alá csupán a vagj^öni kár esik-e a

vagy pedig kiterjed az a nem vagyoni kárra, áz erkölcsi kárra is. A javaslat e kérdést a St. 39. §-ával egybehangzóan oly módon kívánja eldönteni, hogy az említett vétség törvényes fogalma alá esik mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kár. Kiegészítésre szorulnak végül a St. 58. §-ának a szerkesztőség tagjai részére — a szolgálati viszony rögtön beálló hatállyal felmondhatása tekintetében — jogot biztosító rendelkezései. A St. 58. §-ának 3. pontja ugyanis irányváltoztatás tekintetében csak abban az esetben biztosítja a szerkesztőség tagjai részére a fentebb érintett jogot, ha a kiadó oly közlemény megírását követeli tőle, amelynek iránya a felek között fennálló szerződéssel ellenkezik. A javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy egyrészt a szerkesztőség tagjainak a kiadóval szemben alárendelt viszonya folytán, másrészt a St. megalkotása óta eltelt idő tapasztalatai következményekónt — amely idő alatt több lap irányát egészen és oly mértékben változtatta meg, hogy azt előre a szerkesztőség tagjai nem is sejthették -— áz újságírók szabadsága érdekében ki kell terjeszteni fentebb említett jogukat mindamaz 19*