Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-307. Törvényjavaslat a nemzeti hadsereghez tartozó hivatásos havidíjasoknak és hivatásos (önként továbbszolgáló) altiszteknek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról

126 307.-szára. eddigelé semmiféle lakássegély rendszeresítve nem volt, jóllehet a tényleges állományban elhalt férj életében a család lak- és bútorbérben, a nyugállományban elhalt félj életében pedig a lakbérnyugdíjban részesült. Annál érezhetőbben nehezedik tehát a családfő elhalálozása után egyrészt a jövedelem csappanása, másrészt pedig a lakáspénz teljes elvesztése a visszamaradt családra. Az özvegyi nyugdíj nincsen olyan bőségesen megállapítva, hogy abból a súlyosbodott megélhetési viszonyok között a létfenntartáson felül a lakás is fedeztessék, holott a mai viszonyok között éppen a lakáskérdés. az, amely a megélhetésre szolgáló jövedelem nagy részét félemészti. E tekintetben számtalan panaszok merültek fel, amelyeknek orvoslása elől kitérni nem lehet már azért sem, mert a polgári állami tisztviselők, altisztek ós szolgák özvegyei 1919. január 1-től kezdve lakbórnyugdíjban szintén részesülnek. A 6.5, §-hos; ' • E szakasz felvételét a beérkező számtalan folyamodvány tette szükségessé, amelyekben elhalt özvegyek után felmerült temetési költségek megtérítése kérelmeztetett y A kérelem teljesítése elől a legtöbb esetben kitérni nem lehet és ez a törvényes rendezést indokolttá teszi, A 82. §-hog: Elvitázhatatlanul igazságos ós méltányos követemény, hogy az állam mint munkaadó, az ő szolgálatában megrokkant és nyugállományba helyezett alkalmazottairól minden körülmények között ós minden,kor egyformán gondoskodjék s a nyugdíjasok között-megkülönböztetések ne forduljanak elő. Az a körülmény, hogy ez az elv a múltban nem érvényesült az egész vonalon, nem szolgálhat okul arra, hogy a mai viszonyok és felfogások ártál követelt megvalósítása még mindig mellőztessék. Sehogyan sem volna indokolt, hogy például az az ezredes, aki 45 éves korában most helyeztetett nyugdíjba, a létfenntartást és megélhetést illetőleg teljesen azonos viszonyok között jóval több ellátást kapjon, mint az ugyanolyan érdemeket szerzett, de 20 évvel ezelőtt nyugállományba helyezett 70 éves ezredes, aki aggkorával járó törődöttségónél fogva a létfenntartás bővebb eszközeire inkább vagy legalább is egyenlő fokban rá van szorulva. A jelen javaslat az összes nyugdíjas személyek, özvegyek ós árvák lehető egyenjogúsítását tervezi. ' Ezáltal túlmesszemenő követelmény nem is támasz tátik, mert közismert tény, hogy a lezajlott világháború alatt a már nyugállományba helyezett havidíjasok "a mozgósítás tartamára, elenyésző csekély százalék kivételével, tónylegesíttettek s ezekre, nézve a korábbi javaslat új rendelkezései is kiterjedtek volna. Azok a nyugdíjasok pedig, akik testi törődöttségük miatt a mozgósítás alatt szolgálatot önhibájukon kívül nem teljesíthettek, éppen betegségük vagy tehetetlenségük miatt vannak a mai megélhetési viszonyok mellett a magasabb ellátásra reá utalva. A nyugdíjasok egyenjogúsítása egy olyan szociális követelmény, amely elöl csak azért elzárkózni, mert ez a múltban nem volt meg s ezáltal a régi