Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-272. A pénzügyi bizottság jelentése "az értéktárgyak kivitele tekintetében fennállott tilalmak megszegésének büntetéséről" szóló 253. számú törvényjavaslat tárgyában
86 272. szám. Mindezek a rendelkezések nélkülözvén az egységes szabályozás kritériumát, teljes jogbizonytalanságot eredményeztek a tekintetben, vájjon a jelen javaslathoz fűzött pénzügyminiszteri indokolás szerint még nagy számú függő ügyben minő jogszabályok alkalmaztassanak? Ennek tisztázására annál inkább is szükség van, mert a jelenlegi pénzügyminiszter úrnak 6.800/1920. P. M. számú és folyó évi január hó 24-én érvénybe lépett rendelete az értéktárgyaknak belföldön eddig sohasem korlátozott szabadforgalmát a kivitelre is elvben kimondta, illetve azt csak egyszerű engedélyezéshez kötötte. Á kifejtetteknél, valamint annál fogva, hogy a kincstárt tényleg megkárosítani szándékozó cselekmények a legnagyobb mérvben erkölcstelenek voltak, tehát utólagos megtorlásuk nagyon is helyén való, a javaslat további általános indokolása feleslegesnek látszik. A miniszteri indokolás rámutat arra, hogy a Korányi Frigyes volt pénzügyminiszter úr által 152. szám alatt benyújtott javaslattól miért tér el a jelenlegi? A jelenlegi pénzügyminiszter úr ugyanis pénzügyi kibontakozási programmjában az elődje által tervezett személyes természetű nagy vagyonadó helyébe a tárgyi alapon kivetett vagyon váltságot illesztette be, mely lehetővé tévén a szabadforgalomra való áttérést, oly rendelkezésekkel, amelyeket a Korányi-féle javaslat tartalmazott s amelyek az értéktárgyak forgalmát a jövőre nézve is igen súlyos büntetéssel és elkobzással meg akarták akadályozni, nem állhatott elő, mert azok ellentétben állanának pénzügyi politikájával. Viszont méltánytalan lenne az is, ha az elmúlt időkben megkísértett értékkivitel mind egyformán és pedig kivétel nélkül teljes elkobzással kapcsolatosan büntettetnék. Az esetek individüalizálására itt már csak a külföldiekre való tekintettel is szükség van, miért is egy bizonyos diszkréciónárius hatáskört kellett biztosítani a pénzügyi kormányzatnak, a büntetés, illetve az elkobzás mérvének szabályozása tekintetében. Erre az érvényben levő jövedéki büntetési rendelkezések igen alkalmasak, miért is a bizottság a javaslat 1. §-ának azt a rendelkezését, hogy a kiviteli tilalmak megszegésénél a jövedéki kihágásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, a bizottság igen szerencsésnek tartja. A bizottság a szakasz szövegén mégis tett némi változtatást, ez azonban inkább stiláris, mint lényegbeli s célja a szöveg tekintetében netán támadható kételyek előzetes kizárása. Ehhez képest a szakasz ötödik sorában a »megkísérelte« szó után az »a« szó helyébe az »általános« szavakat iktatta, a szakasz második mondatának szövegét pedig a következőképen állapította meg: »Ily esetekben a cselekmény tárgyául szolgáló értéket a bíróságnak el kell kobozni. « A javaslat többi rendelkezéseinek szövegét a bizottság nem tartotta szükségesnek megváltoztatni. Mindezek alapján tisztelettel kéri a bizottság a Nemzetgyűlést, Tiogy a javaslatot fentismertetett változtatások mellett, egyebekben pedig a pénzügyminiszter űr által elfogadott szövegezésben lígy általánosságban, mint részleteiben is elfogadni méltóztassék. Kelt Budapesten, a pénzügyi bizottság 1921. évi április hó 29-ón tartott üléséből. Bernáth Béla s. &., Orffy Imre s. k. } a pénzügyi bizottság h. elnöke. a pénzügyi bizottság előadója.
