Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-262. Törvényjavaslat a bányaművelésből és a hozzátartozó iparágak üzletéből eredő jövedelem megadóztatásáról
262. szám. 37 bányászatot illetőleg, továbbá mert a bányaüzlet folyton új meg új beruházásokat kíván s a tiszta jövedelmet csak hosszabb idő múlva s nagyon változó tételben szolgáltatja, végül mert a bányának tárgya, a nyers ásvány anyag idővel kimerül. Az 1909. évi' egyenesadó-reform a bányaadót meg akarta szüntetni s beolvasztotta a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójába, illetőleg az általános kereseti adóba, mégis az adókulcs alkalmazásakor hangsúlyozta azt, hogy az 1875. évi törvényhozás által felhozott s előbb említett érveket nem szabad figyelmen kívül hagyni s a bányaipar fejlesztését és megerősítését az adótörvényeknek is elő kell mozdítani. Ha tehát az 1909. évi egyenesadó-reform idevonatkozó rendelkezései a bányákra vonatkozólag már életbe f léptek volna, az adókulcs a nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatoknál 5% és 7°/o, egyéb bányáknál pedig egyformán 5% lett volna. Részemről nem osztom mindenben azt a nézetet, amellyel az 1875. évi és az 1909. évi egyenesadó-reform a bányákkal szemben állást foglalt. A tapasztalat szerint ugyanis a nagytőke a bányászattól, különösen a kőszénbányásza ttôl éppen nem idegenkedik, fémbányászatunk pedig, amelynél ez az idegenkedés talán még a közelmúltban is megvolt, ezidőszerint — a Csonkamagyarországon — sajnos igen kevés van. A tapasztalat szerint, különösen a legutóbbi időkben, a kistőke sem idegenkedik a bányászattól. Nézetem szerint tehát nincs akadálya annak, hogy a bányaművelésnek és hozzátartozó segédműveknek s iparágaknak üzlete az eddiginél nagyobb mérvben adóztattassók meg. Magának az adó mórvének emelését oly módon vélem megoldandónak, hogy a nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatoknál, amelyek a nagytőke alkotásai, egészen megszüntetném a bányaadót s azokat a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára vonatkozó törvényes rendelkezések alá vonnám, úgy — amint azt az 1909. évi egyenesadó-re form az 1909 : VIII. t.-cikk megalkotásakor eredetileg is tervezte. A nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatok azonban ugyanannyi kereseti adót fizetúenek, mint amennyit a többi nyilvános számadásra kötelezett ipari vállalat fizet. A nyilvános számadásra nem kötelezett bányáknál, amelyek általában a kistőke alkotásai, egyelőre fentartanám a külön bányaadót, de felemelném az adókulcsot 10%-ra, amennyi a III. osztályú kereseti adó kulcsa . • Az 1909. évi adóreform álláspontján állva, talán helyesebb volna azt kimondani, hogy a nem nyilvános számadásra kötelezett bányák a III. osztályú kereseti adó alá tartoznak. Ebben az esetben a bányaadó teljesen megszűnnék és egyenesadó-rendszerünknek amúgy is túlsók adóneme közül az egyik még az új adóreform előtt eltűnnék, ámde ezt a megoldást ezúttal nem választhatom, és pedig egyrészt tekintettel a III. osztályú kereseti adó formájának teljesen elavult voltára, másrészt arra, hogy a/bányák megadóztatásánál —. különleges voltukra való tekintettel — lényegesen el kell térni az egyéb iparágak megadóztatásának módjától. A bányaadónak, mint külön adónemnek teljes megszüntetése az egyenesadó-rendszerünknek gyökeres és amúgy is közeli reformja alkalmával — a III. osztályú kereseti adóval együtt — lesz időszerűén megoldandó. A bányavállalatok adójának fokozását az adókulcsnak előbb említett emelésén kivül még közvetve azáltal is vélem elérhetőnek, hogyha az adóalap helyesebb kimunkálására vonatkozólag is rendelkezéseket veszek fel a törvényjavaslatba. így például, ha a bányavállalatok részéről az órtékcsökke\
