Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-297. Törvényjavaslat a büntetőtörvényekben és egyes más törvényekben megállapított értékhatároknak, valamint a pénzbüntetés és pénzbírság mértékének ideiglenes felemeléséről
297. szám. 259 felel meg. Ehhez képest a Btk. 63. §-ában. említett legkisebb összeget két koronáról húsz koronára, a legnagyobb összeget pedig húsz koronáról kétszáz koronára kell felemelni. A Kbtk. 22. §-ánál lényegében hasonló a helyzet, azonban ennél a §-nál az átváltoztatás! kulcsnak más -módosítása is elkerülhetetlennek mutatkozik. Ebben a tekintetben a következőket kell kiemelni : Az általános indokolás már rámutatott a Kbtk. 22. §-a ellen felhozható aggályokra ; ha a pénzbüntetésnek e §-ban említett összegei egyéb módosítás nélkül a tízszeresükre emeltetnének, negyven koronát felül nem haladó pénzbüntetés helyett behajthatatlansága esetében tizenkét óránál hosszabb ideig tartó elzárást nem lehetne megállapítani, negyven koronától kétszáz koronáig pedig egy napi, azonfelül pedig minden kétszáz koronáig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kellene megállapítani. Ez továbbra is kizárná, hogy a bíró a Kbtk. területén figyelembe vehesse az átváltoztatásnál az elítélt vagyoni és kereseti viszonyait s általánosítva oly nagy összeg helyébe számítana egy-egy napi elzárást, amely még pénzünk tényleges elértéktelenedésével szemben is gyakran túimagasnak mutatkoznék s a pénzbüntetés lefizetésétől való tartózkodásra vezetne. ^ Ehelyett a javaslat oly rendelkezés felvételét tartja szükségesnek, amely elő fogja mozdítani, hogy a pénzbüntetés lefizettessék, s módot ad a bírói mérlegelésre is. A javaslat szerint tizenkét óránál hosszabb ideig tartó elzárást húsz koronát felül nem haladó pénzbüntetés esetében nem lehet megállapítani, húsz koronát meghaladó pénzbüntetés esetében pedig a Btk. 53. §-ával egybehangzóan, módot kíván nyújtani a bírónak az egyéniesítésre ; a javaslat törvénnyé válása esetében a Btk. s Kbtk. területén ' egyaránt húsz koronától kétszáz koronáig terjedő összeg helyett behajthatatlansága esetében egy-egy napi szabadságvesztésbüntetés lesz megállapítható. A Btk. 53. §-át a javaslat nemcsak az átváltoztatás! kulcs tekintetében módosítja, hanem egyúttal tágítja is azokat a határokat, ameddig a pénzbüntetés átváltoztatása esetében a szabadságvesztésbüntetós leghossz'abb tartama terjedhet. A pénzbüntetés mértékének felemelése mellett is lehetséges, hogy a behajthatatlan pénzbüntetés átváltoztatása alacsony kulcs mellett történik és egy napi szabadságvesztésbüntetés kis összegű pénzbüntetést helyettesít. Ilyen esetre gondoskodni kell arról, hogy a pénzbüntetés -— bizonyos határig — lehetőleg teljes egészében kerüljön átváltoztatásra. Természetes, hogy ez az elv nem érvényesülhet teljes következetességgel, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a pénzbüntetés célja vagyoni hátrányt okozni az elítéltnek, s ez a cél nem valósulhat meg olyankor, ha a pénzbüntetést nem lehet behajtani. Ilyenkor csak arról lehet szó, hogy a pénzbüntetést az elítélten valóban végrehajtható olyan intézkedés pótolja, amely szintén valamely hátrányt jelent. Ez a feladata a behajthatatlan- pénzbüntetést helyettesítő, szabadságvesztósbüntetésnek, de az ily büntetés mértékének megállapításánál már nem ugyanazok a szempontok az irányadók, mint a pénzbüntetés összegének megszabásánál. Ezért nem is szükséges, hogy a. pénzbüntetés, — bármily magas összegben van is megállapítva és bármily alacsony is esetleg az átváltoztatás kulcsa, — teljes összegében legyen átváltoztatható. Ebből az okból elkerülhetetlen, hogy bizonyos határon túl az átváltoztatásnál a pénzbüntetésnek egyrószét figyelmen kívül kell hagyni. Ez az elv jut érvényre a Btk. és a Kbtk. vonatkozó rendelkezéseiben (Btk. 53. és 102. §., Kbtk. 23. ós 30. §.), valamint az 1916 : IV. t.-c. 6. §-ában 33*
