Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-297. Törvényjavaslat a büntetőtörvényekben és egyes más törvényekben megállapított értékhatároknak, valamint a pénzbüntetés és pénzbírság mértékének ideiglenes felemeléséről

297. szám. 255 bíróságnak hatáskörébe tartoztak. Ez az

: állapot a büntető igazságszolgáltatás terén kétségtelenül eröpazarlással jár, mert.ily ügyekben sem a törvényszéki eljárásban kötelező alaposabb előkészítésre, sem az ily eljárásban érvényesülő szélesebbkörű perorvoslati rendszerre szükség nincsen. A mai állapot hátrányai a bűnügyi költségek aránytalan szaporodásában, az elintézési hátralékok növekedésében, valamint a felsőbíróságok célszerűtlen megterhelésében is jelentkeznek. A vázolt bajokon csak úgy lehet següeni és az egyensúlyt egyfelől a bűnösség és büntetés közt, másfelől a különböző bíróságok munkatérbe tekintetében csak úgy lehet helyreállítani, ha a bűntetőjogi értékhatárok lényegesen felemeltetnek. Amíg a pénz értékének csökkenése változatlan értékhatárok mellett azt az eredményt idézte elő, hogy a megtorlás sok esetben a kelleténél szigorúbbá vált, addig a pénzbüntetések tekintetében éppen az ellenkező állapot következett be. Minthogy a pénz értéke kisebb lett, azok a pénzbüntetést tételek, amelyeket a büntetőtörvények és egyes más törvények megállapítanak, rendkívül alacsonyakká váltak ós nem alkalmasak már arra, hogy kellő megtorlásul szolgáljanak és akár az elítéltet, akár mást hasonló bűncselekmények újabb elkövetésétől visszatartsanak. A pénzbüntetések tekintetében tehát a törvén}"hozásnak szintén az a feladata, hogy a hatályban levő törvényekben megállapított ily büntetési tóteleket megfelelően felemelje. A jelen törvényjavaslat arra törekszik, hogy az ismertetett aránytalanságokat megszüntesse ós ehhez képest mind a büntetőjogi értékhatárokat, mind a pénzbüntetések összegeit a feltétlenül szükséges határig kívánja felemelni. Ebben az irányban a javaslat csuk, a kirívó aránytalanság megszüntetésére szorítkozik és tartja szükségesnek, hogy az emelés a pénzérték hanyatlásának tényleges mértékét elérje; kielégítőnek látszik, ha a mai összegek a tízszeresükre emeltetnek fel. A magasabb arányú emelés főleg két okból mutatkozik mellőzendőnek ; az egyik ok, hogy pénzünknek a tízszeresnél is alacsonyabb értékelése nem felel meg gazdasági helyzetünknek s az ily alacsony értékelés csak rövid ideig tartó, múló jelenség lehet, másik ok, hogy nem téveszthetjük szem elől, hogy pénzünk értékének csökkenésével együtt jái't társadalmunk szélesebb rétegeiben az életszínvonal óriási méretű alászállása és a teherviselöképesség megfogyatkozása is. A javaslat általában nem kíván túlmenni érintett célján, ezért tartózkodik is akár a bűncselekményeknek bizonyos értéktől függő minősítésére, akár a pénzbüntetésekre vonatkozó jogszabályainknak átalakításától. Nem volt mellőzhető azonban, hogy ezúttal ne módosíttassák a behajthatatlan pénzbüntetésnek szabadság vesztésbüntetésre átváltoztatása tekintetében a Kbtk. 22. §-ában és ennek nyomán egyes más törvényekben is felvett ama helytelen jogszabály, amely szerint a pénzbüntetés meghatározott összege . helyett — tekintet nélkül az elítélt egyéniségére és gazdasági körülményeire — egy-egy napi szabadságvesztésbüntetóst kell mindenkor megállapítani ; például a Kbtk. 22. §-a szerint: négy koronától húsz koronáig egy napi, azonfelül pedig minden húsz koronáig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kell megállapítani. Az ily szabály nemcsak kizárja, hogy a bíróság az átváltoztatásnál egyéniesíthessen, vagyis figyelembe vehesse az elítélt vagyoni ós kereseti viszonyait, hanem a magas átváltoztatást! kulcs következtében ellentétbe is jut a pénzbüntetés hivatásával, amelynek az a célja, hogy az elítélt vagyoni hátrányban részesüljön; az ily szabály ugyanis, amelynél az elítélt egy-egy napi elzárással viszonyaihoz képest esetleg aránytalanul nagy anyagi áldozattól mené-