Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-294. A nemzetgyűlés igazságügyi bizottságának jelentése "a bírói oklevél képesítő hatályának kiterjesztéséről" szóló 274. számú törvényjavaslat tárgyában

232 294. szám. A 1. §-ho0. Az eredeti törvényjavaslat a gyakorlati bírói vizsgáról szóló oklevelet csak a jogtudori oklevél megszerzése esetébea és az alatt a feltétel alatt ruházza fel az ügyvédségre is képesítő batállyal, ha ahhoz a bírói vagy ügyészi pályán vagy az 1. §. e]ső bekezdésében felsorolt egyéb állások valamelyikén hosszabb ideig teljesített működés járul. Ezeknek a feltóteleknek a felállításával a javaslat biztosítani kívánta az ügyvédi pályára áttérő megmegfelelő képzettségét. Ezzel szemben a bizottság az 1. §-t a mellékelt módosított szöveggel fogadta el, mert a célt, amelyet a törvénynek szolgálnia kell, csak ebben a módozatban látta teljesen meg valósi tottnak. A törvény egyik célja : a két képesítő vizsgálat közötti különbség megszüntetése el lesz érve az által, hogy a tíz évi bírói gyakorlattal bíró, bár jogtudori oklevéllel nem rendelkező bírák és ügyészeknek megadja az ügyvédi képesítést és pedig anélkül, hogy az ennek következtében a bírói (ügyészi) státusból leendő kiválás a bírói (ügyészi) testületre nézve nagyobb veszéllyel járna. Ezeknél a bíráknál nem tartotta helyesnek a bizottság a jogtudori oklevélnek az eredeti javaslat szerinti megkövetelését, mivel a tíz évi gyakorlattal rendelkező bírák életkorát és a párján szerzett gyakorlatát tekintve, képesítésüket teljesen elég értékűnek látta a jogtudori oklevél elméleti tudásával szemben állítva. Azoknál a bíráknál (ügyészeknél), akiknek csak öt évi gyakolatuk van, „ megkívánja azonban a bizottság az eredeti javaslat szerinti jogtudori oklevelet. Nem sérelmes a bizottság felfogása szerint ez a rendelkezés semmiképen a fiatalabb bírákra (ügyészekre) nézve, mert ezeknek a jogtudori pklevelük legtöbb esetben úgyis meg van, ha pedig nincs, feltételezhető róluk fiatal életkorúk és az. ezzel járó szellemi frissesség, törekvési kedv mellett, — mely egyébként tőlük el is várható, — hogy á hiányzó jogtudori oklevelet megszerzik. A bizottság álláspontja szerint nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy ez a törvény főleg a múltnak szól. A bírói kar idősebb tagjain akar a törvényhozás segíteni, amikor a múltból eredő sérelmek megszüntetése mellett, az ország nehéz és bizonytalan viszonyai között őket megnyugtatni és nekik jövőjük biztosítását elősegíteni kívánja. Nem akar a törvényjavaslat túlmenni eredeti célján és nem szándékozik előidézni azt, hogy az ügyvédi pálya ennek következtében túlságosan elárasztassék, mert ha ez bekövetkezne, úgy nemcsak a bírák (ügyészek) érdekében elérni kívánt cél válnék" ílluzóriussá, hanem az ügyvedek megélhetése is a jövőben nagy mértékben kétessé lenne. Ez az indok vezette a bizottságot arra a módosításra is, hogy az igazságügyminisztérium fogalmazói szakába ^beosztott tisztviselőknél a VII. vagy ennél magasabb fizetési osztály követelményét a törvény szövegébe felvette, . — valamint a javaslat eredeti szövegével ellentétben a bírósági titkárok és jegyzőkre nézve a törvény kedvezményét ki nem terjesztette. A bírósági titkárok és jegyzőknek nagy része az 1913 : LIII. t.-c. értelmében már az egységes ügyvédi és bírói vizsgálat képesítésével rendelkezik, — akiknél mégis ez a képesítés nincs meg, azok fiatalságukat tekintve kell, hogy eme képesítés megszerzésére irányuló helyes törekvéssel bírjanak. A bírósági titkárok és jegyzőknek az ügyvédi pályára való tömeges tó dúlása nemcsak az