Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-293. Törvényjavaslat az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról
293. szám. 227 -meg. A javaslat álláspontja az, hogy tanköteles gyermek, még ha az iskolábajárás alól felmentetett is, tanítás nélkül egyáltalában nem maradhat. Meghagyja ugyan a gyermek gondviselőjének az 1868 : XXXVIII. t.-c. 6. §-ában biztosított azt a jogát, hogy a gyermeket esetleg háznál vagy magántanintézetbeh taníttassa, de az ilyen módon tanított gyermek részére minden iskolai év végén nyilvános vizsgát ír elő. Természetes, hogy amennyiben ezen a vizsgán az' tűnnék ki, hogy a nyilvános iskolán kivül történt oktatás eredménytelen volt, a felmentés kedvezménye visszavonandó. A 2-ik ós 3-ik pontban említett gyermekek oktatásáról való gondoskodás a vallás- ós közoktatásügyi miniszter feladata. A. törvényes felhatalmazás alapján módjában. lesz ezek oktatását megfelelő intézetek állításával, az egymástól nagy távolságra levő tanyákon tanyai népiskolák szervezésével, speciális feladattal megbízott tanítók alkalmazásával biztosítani. Gondoskodhat^ annak az eddig csak szórványos gyakorlatnak általánossá tételéről is, hogy a nagyobb uradalmak szétszórt tanyáin alkalmazott gazdasági cselédek gyermekeit az uradalom a legközelebbi iskolába s onnan visszaszállítsa. A felmentések megadásának a kir. tanfelügyelő hatáskörébe való utalása kétségtelenül súlyos megterhelést jelent a tanfelügyelőkre, erre azonban mégis szükség van, mert csakis így biztosítható a felmentésre vonatkozó kérelmek pártatlan elbírálása. 7. §. A rendes nyilvános iskolából való kizárás eseteit állapítja meg anélkül, hogy az iskolából kizártak gondviselőinek iskoláztatási kötelességét megszüntetné. Ennek a kötelességnek megszűnte legfeljebb a gyógyíthatatlan elmebetegség esetében ismerhető el. A kizárás eseteiben is szükséges az iskoláztatás kötelességének fenntartása, mert ellenkezőleg az esetleg különleges iskolában vagy intézetben elhelyezhető gyermek gondozója megtagadhatná a gyermek megfelelő oktatásban való részesítéséhez hozzájárulását. A kizárás felett való dpntés, hasonlóan az előző §. rendelkezéséhez, szintén a kir. tanfelügyelő hatáskörébe utaltatik. 8. §. Az iskolába be nem Íratás tényét, amennyiben az egyszeri figyelmeztetés hatástalan maradna, kihágásnak minősíti s elzárásra is átváltoztatható pénzbüntetéssel sújtja. Nehogy azonban a beiratás elmulasztásáért megbüntetett gondviselő a büntetés elszenvedésével mintegy az egész tanévre mentességet nyerjen a gyermek iskoláztatásának kötelessége alól, biztosítani kell az elsőfokú iskolai hatóság részére azt a jogot, hogy a gondviselője által be nem irt gyermeket az iskolába hivatalból beírhassa. Ha az így hivatalból beirt gyermek igazolatlanul mulaszt, gondviselőjével szemben természetszerűleg az igazolatlan mulasztások esetére megállapított rendszabályok alkalmazandók. A pénzbüntetésnek elzárásra való, yáltoztathatása első pillanatban erős eszköznek látszik, ámde ilyen irányú felhatalmazás nélkül a törvény nélkülözné a szankciót s annak épen azokban a néprótegekben nem lehetne érvényt szerezni, amely rétegek a múltban a legkevésbbé élvezték az iskola áldásait. Az élet ebből úgy sem fog állandó gyakorlatot, teremteni, mert népünk a büntetésektől tart s ha azt látja, hogy az iskoláztatási kötelességnek ilyen módon is lehet érvényt szerezni, önként fogja gyermekét az iskolába küldeni. 9. §. Az igazolatlan mulasztások megállapítása körül a kevésbhé súlyos mulasztás esetében követendő eljárást szabályozza. Mivel különösen a falusi lakosság körében az iskolával szemben megnyilvánuló ellenszenv sok esetben a tudatlanság következménye, amely tudatlanság felvilágosítással, figyel29*
