Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-196. Törvényjavaslat a hadiváltságról

196. szám. 69 váltság mérvének is úgy felfelé-, mint lefeléható irányban módosulnia kell. Ez oly automatikus munka, amelyben a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága egész megnyugvással végérvényesen határozhat. A 6. §-hoz. Nemcsak a hadi váltság helyes és pontos kivetéséhez fűződő állami ós társadalmi érdek követeli meg, hogy a hadiváltságköteles a váltság megállapításához szükséges adatokról bevallást adjon, hanem a váltságkötelesnek egyéni érdeke is. Egyes személyi körülmenyeket, például azt, hogy a középponti nyilvántartás szerint hadiváltságköteles egyén megsebesült, avagy valamelyik családtagja elesett, csak a bevallás adatai nyomán veheti tudomásul a pénzügyi hatóság. Ezért kell a törvényjavaslat 2. §-a értelmében hadi váltságmentesektől is bevallást kívánni. De követelni kell azért is, mert a mentesség elbírálását nem bízhatjuk az érdekeltnek alanyi megítélésére. Mielőtt azután a hadiváltság elsőfokú megállapítására kerül a sor, a bevallás adatait a hivatalos adatokkal természetesen össze kell egyeztetni ós az esetleges eltérések okait föl kell deríteni. A 7. §'Ui. Annak biztosítása érdekében, hogy á hadiváltságtól egyetlen váltságköteles se menekülhessen, a legszigorúbb álláspontra kell helyezkednünk. Ezért a törvényjavaslat fogházzal vagy börtönnel büntetendő adócsalásnak minősít minden oly szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot, amely a hadiváltság megrövidítésére alkalmas. Noha a bevallás be nem nyújtása és ezzel a hadiváltságkötelezettsóg teljes eltitkolására irányuló törekvés, sokszor méltán súlyosabb beszámítás alá volna vonható, mint a bevallás valamely rovatába valótlan adatnak azzal a szándókkal való bejegyzése, hogy ennek alapján a hadi váltság kisebb összege legyen kivethető, még sem volt a szándékos mulasztás esete sem adócsalásnak minősíthető, mert ezt az adócsalásról szóló 1920. évi XXXII. törvénycikk nem engedi meg. Ennek a törvénycikknek 1. és 2. §-a ugyanis az adócsalást a »cselekmény« fogalmához köti. S habár büntetőjogi értelemben a »mulasztás« is lehet büntetendő cselekmény, — tekintettel a törvényjavaslathoz csatolt megokolásra, amely kifejezetten kiemelte, hogy az adócsalásnak lényeges ismertetőjele az, hogy adócsalás csak cselekmény lehet, de nem mulasztás is, a bevallás be nem nyújtását, mint mulasztást, a legsúlyosabb körülmények között sem minősíthettem adócsalásnak. Ennek ellensúlyozásául azonban igen szigorú pénzbírság alkalmazását javasolom. A 8. §-hoz. Fölöslegesnek látszik, hogy a hadiváltság elsőfokú kivetése a nehézkesebb bizottsági megállapítás körébe utaltassák. A bevallás adatainak megvizsgálása és a ténykérdés tisztázása után a hadi váltság kivetése csak egyszerű számtani művelet, amelynek elvégzése annál is inkább legcélszerűbben Budapesten az adó felügy elő, vidéken pedig a pénzügyigazgatóság hatáskörébe utalandó, mert