Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-195. Törvényjavaslat az Országos Pénzügyi Tanácsról

. 195. szám. 55 szélesebb alapon való tárgyalása mellett sem lehet bennük a végrehajtás, a judikatura során még felmerülhető vitás kérdéseket előre megoldani, azokat előre felsorolni. A gazdasági organizmus jelenségeivel kapcsolatos jogszabály a végrehajtás s^rán az élet követelményeinek megfelelően sokszor új irányban módosuL s átlépi a törvénymagyarázat határait. Ekkor keletkeznek a judikaturában a zavarok és félreértések, elvi ellentétek az utolsó fokon működő bíróság és minisztérium/ között. Mindezeknek megszüntetését, megelőzését a tervezett Országos Pénzügyi Tanács működésétől várom, amelynek feladata az lesz, hogy a gazdasági célszerűség, a jogilag soha nem fixirózható jogos magán- ós az egyetemes érdek szempontjából bíráljon el vagy oldjon meg valamely vitás elvi vagy .hozzája utalt konkrét kórdóst; abban az esetben pedig, mikor nyilatkozatát a miniszteri diszkréció körébe tartozó ügyben a pénzügyminiszternek kötelezőleg kell meghallgatnia, szakszerű véleményével ellensúlyozza a pénzügyminiszter egyoldalú döntését. A jog csak egyik elem a közigazgatásban. A közigazgatási üg3diöz hozzá kapcsolódik azonban az a diszkrócionárius móltatás is, melyet a végre-, hajtás során felmerülő érdekek esetenként kívánnak. Az ilyen diszkrócionárius joggal felruházott Országos Pénzügyi Tanács ezért fontos kérdések elintézésére lesz hivatott. Tagjainak ezért nagy látókörrel kell bírniok. A közérdeket ebből a szempontból akként vélem biztosíthatónak, hogy a tizenkét tagú tanács a törvényjavaslat 2. §-ában jelzett összeállításban, az ország legjelesebb fiaiból alakuljon meg. A tanács működése, amint azt a törvényjavaslat 1. §-a is kifejezi, időleges lenne, az állam pénzügyi rendezésére irányuló pénzügyi terv végrehajtásának tartamára szólana É programm megvalósítása után a tanács működése is megszűnnék. A közigazgatási jogoknak az 1896. évi XXVI. t.-c-ben biztosított bírói védelmét e tanács időleges működése egyáltalán nem érinti. De a pénzügyminiszter alkotmányos felelősségének határait sem kívánom a pénzügyi tanács működésével szűkíteni. Ezt a törvényjavaslat 3. §-a határozottan ki is fejezi. Azt, hogy a pénzügyi tanács hatáskörébe utalt ügyek intézésénél a részletek meghatározása célirányosan, a törvényhozó test szellemében fog történni, biztosítani fogja az, hogy a pénzügyi tanács határozatainak keletkezésére az iniciatíva — a pénzügyminiszter szakelőadói révén — a pénzügyminiszternél marad, biztosítani fogja-e mellett az is, hogy a törvényjavaslat 5. §-ában kimondatni kívánom, hogy a pénzügyminiszter a pénzügyi tanács ülésein bármikor megjelenhet és felszólalhat. Összetételénél fogva e tanácstól a lehetőségig abszolút tökéletességű határozatot ós véleményt várok, amelyekért a pénzügyminiszter a fegyelmi, a politikai, a jogi felelősséget vállalhatja. Meg kell említenem azt is, hogy a szervezet létesítésével ós ennek működtetésével a közigazgatásra tulaj donkép munkatöbblet sem hárul. A pénzügyi tanács által végzendő ügyek ugyanis a törvény végrehajtásával kapcsolatos olyan teendők, amelyeket — ha pénzügyi tanács nem szerveztetnék — kizárólag ós egyedül a pénzügyi kormánynak kellene ellátni. Gyakorlatban ennélfogva az ügyek intézése akként fog alakulni, hogy a vonatkozó törvény rendelkezéseihez képest a végrehajtás során az egyes ügyek a pénzügyminisztérium illető szakosztályai által vagy mint a miniszter approbálására váró rendelet-tervezetek, vágy mint a pénzügyi tanács által kiadandó határozat-tervezetek fognak előkészíttetni.