Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-252. Törvényjavaslat a szivarkahüvely- és szivarkapapír-adóról

252. szám. 391 A 4., 5. és 6. §-oklioz. Az adó fizetésének kötelezettsége akkor áll be, amikor a szivarkahüvelyt, illetőleg szivárkapapírt a gyártelepről elszállítják, amihez képest ezt, rendelettel megállapítandó módon, be kell jelenteni. Az adót legkésőbb a szivarkahüvelynek, illetve szivarkapapírnak a gyártelepről való elszállítása időpontjában kell lefizetni. Az adó lefizetése a belső csomagolásra erősítendő adójegy (banderoll) alkalmazása révén történik. A szivarkahüvely- és szivarkapapíradó az első fogyasztási adó lesz Magyarországon, amit banderoll alkalmazása révén kell lefizetni. A jelen esetben azért választottam az adóztatásnak ezt a módját, mert különösen a szivarkapapírnak megadóztatását csakis banderoll alkalmazása révén lehet biztosítani, úgy, hogy úgyszólván ez az egyetlen mód arra, hogy a pénzügyi kincstár érdekeit megóvhassam és a netáni visszaéléseket meggátolhassam. A szivarkapapírt ugyanis egyszerű kézi üzemben könnyen elő lehet állítani s ennélfogva forgalomba lehet hozni anélkül, hogy a pénzügyi hatóság a megadózás felől bizonyosságot lenne képes szerezni. A banderoll alkalmazása az egyedüli mód arra, hogy az ilyen visszaélésnek, legalább a nyilvános árusítási helyeken gátat lehessen vetni. Erre pedig annál is inkább nagy súlyt kell helyezni, mert az ilyen visszaélés a kincstár érdekeit súlyosan sérti, de veszélyezteti a legitim ipar érdekeit, nemkülönben a fogyasztók érdekeit is, mert az ilyen meg nem adózott szivarkapapírt nyilván úgy árusítanák, mintha adózott volna s az adónak megfelelő összeggel a fogyasztót megterhelnék. A banderollal való adóztatást önérthetőleg úgy kell keresztülvinni, hogy a detail-forgalomban se kerüljön banderoll nélküli szivarkahüvely, illetőleg szivarkapapír eladásra és a banderollt csakis a fogyasztó távolíthassa el a csomagról. Ugyanezen az elven épül fel a német dohányadótörvénynek a szivarkahüvelyre és a szivarkapapírra vonatkozó része is. Németországban ugyanis nincs dohányegyedáruság és a dohány megadóztatásáról a fent már idézett 1919. évi törvény intézkedik, amelyben egyúttal rendelkezések vannak a szivarkahüvely és szivarkapapír megadóztatására vonatkozólag is. Minthogy banderolladóról van szó, ennélfogva részletes rendelkezéseket kell tenni az adójegyek értékére vonatkozólag, mert az egyes csomagolásokat az adójegyek értékéhez képest kell berendezni; rendelkezni kell továbbá az adójegyek alakjáról, gyártásáról, árúsításáról, alkalmazásáról és értéktelenítéséről is, amely rendelkezéseket azonban a pénzügyminiszter által kiadandó külön redeletnek szándékozom fentai-tani, főleg azért, mert a vonatkozó szabályokat a viszonyok mindenkori alakulásához képest esetleg meg kell majd változtatni és így nem volna célirányos, hogy ezekben a részletkérdésekben a pénzügyigazgatás keze a törvénnyel meg legyen kötve. Az ellenőrzés hatályossága érdekében, a banderoll alkalmazását és használatba vétele megtörténtének megjelölését (értéktelenítését) a legnagyobb pontossággal kell végezni, minélfogva a törvényjavaslatba oly rendelkezést vettem fel, amely előírja, hogyha az adójegy nincs szabályszerűen alkalmazva és értéktelenítve, úgy kell tekinteni, mintha azt nem is alkalmazták volna. A 7. §-hoz. A külföldre kiszállításra kerülő szivarkahüvely és szivarkapapír részére, rendeleti úton megállapítandó feltételek mellett, adómentességet szándékozom