Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-209. Törvényjavaslat a védjegyek oltalmáról rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről

184 09. szám. Melléklet a 209. számú irományhoz. Indokolás „a védjegyek oltalmáról rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz, A védjegyügyek az 1890. évi IL, az 1895. évi XLI. és az 1913. évi XII. törvénycikkekben nyertek törvényes szabályozást. Az érdekelt szakkörök kívánságái'a még az 1914. évben elhatározta a kereskedelemügyi kormány a védjegyek oltalmáról szóló törvények gyökeres módosítása mellett a védjegyügyekről egy egységes törvény alkotását, mihez képest még az 1915. év elején megbízást adott a védjegytörvények revíziójára. E megbízás alapján elkészült törvénytervezet még az 1916-ik évben a szakkörök részére megküldetett. A közbejött háborús és forradalmi események azonban a javaslatnak nyugodt és szakszerű letárgyalását lehetetlenné tették. Minthogy a védjegyjognak lényeges szervezeti változtatásokkal járó általános revíziója hosszabb időt igényelne, jelen törvényjavaslat csupán a legsürgősebb módosítást, illetve szabályozást igénylő kérdéseket tárgyalja. Nevezetesen a védjegy-lajstromozási díjak felemelését eszközli; az érdekeltség óhajának engedve az együttes, vagyis a- gazdasági célokat szolgáló egyesüléseket illető és azok tagjai által használható védjegyek kérdését szabályozza és az 1895. évi XLI t.-c. 8. és 9. szakaszainak hatályon kívül helyezése mellett az eddigi kihágásnak minősített védjegybitorlást vétségnek minősíti. 1. §-hoz. Az 1890. évi II. t.-c. 15. §-ában 5 forintban (10 K) megállapított védjeg}

7lajstromozási díjnak 100 K-ra való felemelését pénzünk elértéktelenedésén és az általános dráguláson kívül az a körülmény teszi indokolttá és sürgőssé, hogy a lajstromozást eszközlő kereskedelmi ^s iparkamarák az anyagok ós munkaerők tetemes drágulása folytán évek óta ráfizetnek ebbeli teendőikre. Habár a lajstromozási dijak tervezett emelése mellett is alig érhetők el oly nagyságú bevételek, hogy azokból a kamarák a védjegyügyekkel kapcsolatos kiadásaikat fedezhetnék, a díjaknak a tervezettnél nagyobb összegben való megállapításától tartózkodni kellett egyfelől a kereskedelem túlságos meg-