Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-197. Törvényjavaslat a betétek, a folyószámlakövetelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapirok vagyonváltságáról
98 197. szám. Melléklet a 197. számú irományhoz. Indokolás a betétek, a folyószámlakövetélések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapírok vagyonváltságáról szóló törvényjavaslathoz. A világháború és az azt követő forradalmak állami pénzügyi helyzetünket alapjában megrendítették, a gazdasági életet pedig gyökereiben támadták meg. Ennek hatása legjobban pénzünk vásárló erejének csökkenésében jut kifejezésre, amely a belföldön a folyton fokozódó és már elviselhetetlenné váló drágaságban, a külföldön pénzünknek alacsony értékelésében nyilvánul, az állami háztartásban pedig óriási hiányt idéz elő. A nemzeti újjászületésnek első feltétele, hogy a megmaradó Magyarországon olyan gazdasági és társadalmi állapotot teremtsünk, amely egy jobb jövő küszöbéhez vezet. Gazdasági reorganizáció nélkül szociális egyensúly és nemzeti erőkifejtés sem remélhető. A gazdasági újjáépülést pedig csak a termelés ütemének erőteljessé válása és az államháztartás egyensúlyba hozatala valósíthatja meg, e kettő lóvén előföltétele pénzünk értéke fölemelésének. Egymásba fonódó, egymást feltételező kellékek ezek, amelyekre való törekvésnek egyszerre kell minden irányban megindulni, mert bármelyikének hiánya- késlelteti, sőt lehetetlenné teszi a gazdasági felépítés terhes, de elkerülhetetlen ós — teljes hittel mondom — megoldható feladatát. Ennek során minden társadalmi osztálynak súlyos, de elviselhető áldozatokat kell hoznia. Az áldozatoknak mindig az a sajátságos pszichológiája, hogy mindig sokaljuk azt az áldozatot, amelyet magunk viselünk, de elvégre tudatában kell lennünk annak, hogy áldozatok nélkül eredményt nem érhetünk el. Az áldozatok végső eredményben mindenkire nézve, tehát az áldozatot hozóra nézve is előnnyel járnak, egy derűsebb gazdasági jövő kapuját tárják ki az annyi balszerencse közt is a szebb jövő felé meg nem tört erélylyel törtető magyar közgazdaságnak. Az újjáópülés lehetőségében való teljes meggyőződés az alapja a nemzetgyűlés 1920. évi december 20-iki ülésén mondott beszédemnek, melyben pénzügyi programmomat teljes őszinteséggel föltárni bátorkodtam, úgy gondolom,