Nemzetgyűlési irományok, 1920. VI. kötet • 156., XXXIII-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1920-XXXIII. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékről

372 XXXIll, szám. 4. Azokban az esetekben, amikor az ingatlan után kiszabott Öröklési és ajándékozási illetéket részben vagy egészben törölni, illetve visszatéríteni kell, a vele kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték is visszatérítendő, illetve törlendő, 5. Ha a viszterhes ingatlan vagyonátruházásra vonatkozó jogügyletet a felek az ügylet foganatba menetele előtt közös megegyezéssel visszavonták, a kiezabott illeték törlését vagy visszatérítését kérhetik. Az ügyletet foganatba mentnek kell tekinteni, ha az átruházó a dolgot a szerzőnek birtokába bocsátotta, s ingatlanoknál akkor is, ha a szerző tulajdonjoga a telekkönyvben bekebeleztetett. Ha a szerző később a dolgot az átruházónak azért volt kénytelen visszaadni, mert kötelezettségeit nem teljesítette, a visszaadás újabb vagyonátruházásnak nem minősíthető. Ha az átruházást a bíróság eredeti érvénytelenség miatt megsemmisítette, a kiszabott illetéket törölni kell. Ha az eredeti érvénytelenséget a bíróság mulasztási ítélettel vagy az alperes elismerése alapján hozott ítélettel állapította meg, a pénzügyi hatóságnak joga van a felektől az érvénytelenség bizonyítását külön követelni. Az ebben a pontban említett esetekben a még. be nem fizetett illeték törlése bármikor kérhető, a befizetett illeték visszatérítése azonban csupán a befizetés ti'1 számított 5 év eltelte előtt. 6. Ha az a körülmény, amely az illeték visszatérítéséhez való igényt az előző 1—5. pontok rendelkezései szerint megállapítja, az illeték befizetésétől számított 5 év eltelte után következett be, a visszatérítést az esemény bekövetkezésétől számított egy éven belül lehet kérni. II. RÉSZ. A vagyonátruházási illetékek mértékét megállapító különös szabályok. I. CÍM. Az Öröklési illeték. I. FEJEZET. Az öröklési illeték tárgya. 68. §. Általános elvek. Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkezett vagyonszerzés nevezetesen: 1. Az örökség, hagyomány, halál esetére szóló ajándékozás, köteles rész. Az olyan szolgáltatást, amelyet valaki az örökhagyó meghagyásából harmadik személynek teljesíteni tartozik, e törvény alkalmazásában hagyománynak, és azt a személyt, akinek javára a teljesítés ingyenesen történik, hagyományosnak kell tekinteni