Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-130. Törvényjavaslat az 1920/21. évi állami költségvetésről

ââ 1B0. szám. 195 millió korona kavics szükséglet jelentékenyen apadni fog, ugy hogy 40—45 millió korona fog maradni, mely összeg a hálózat fejlesztésére fordítható. A 250 millió korona évi szükségletet az állam a mai nehéz viszonyok között nem birja meg, de a jövőben sem lenne képes elviselni. Törvényhatósági érdekről lévén szó, igazságos, hogy a közutak karbantartási és egyéb szükségleteit maguk a törvényhatóságok és a legközvetlenebb érdekeltek viseljék. A mai utadózási viszonyok mellett ezt elérni természetesen lehetetlen. Az utalapok jövedelmei még az utiszemélyzet személyi járandóságaira sem elegendők. Az 1890 :

1. t.-c. 23. §-ában jelzett utadózást tehát gyökeresen meg kell változtatni. A jelenlegi utadózásból csak a százalék szerinti utadózást kívánjuk fentartani. Az úgynevezett útadó minimumok a mellett, hogy igazságtalan adóztatás, adóemelésre egyáltalán nem alkalmasak, igy tehát azokat el kell ejteni. Az útadó százalékát, ugy mint ezt az 1890 : I. t.-c. 23. §-ában történt, meghatározni, illetőleg korlátok közzé szoritani sem helyes és megokolt. A szükségletnek nagysága kell, hogy annak mértéke legyen. Aki állami egyenes adót fizet, útadó fejében a megállapított százalék szerint fogja az útadót fizetni. Az egyenes állami adót nem fizetőknek külön útadó alá vonása nem terveztetik, mert ezen az 1890 : I. t.-c. 25. §-ában előirt kötelezettség eddig is csak felesleges nyilvántartást és munkát adott a törvényhatóságoknak, de jövedelemmel nem járt. A községi közmunka kötelezettség abban a mértékben vétetett fel, amelyben azt az 1890 :

1. t.-c. megszabja. Kiterjesztendő e kötelezettség azonban a gépjáró müvekre, motor és gözekékre s cséplőgépekre, mint amelyek a közutakat az összes jármüvek között a legjobban rongálják, s a községi közmunka kötelezettség alá eső igavonó állatok számát lényegesen csökkentik, illetőleg nélkülözhetővé teszik. Minthogy a községi közmunka váltságára az 1890 :

1. t.-c. 50. §-a szerint a helyi árak szerint állapitandó meg, ezirányban külön intézkedni szükségtelen. Ezzel szemben a váltságárak megállapítását a községi képviselő testületétől el kell vonni s a törvényhatósági bizottság közgyűlésére kell bizni, mert a tapasztalat azt igazolta, hogy a községi képviselő testületek oly váltságárakat állapítottak meg még a közelmúltban is, amelyek a törvény intentioival még a legkisebb mértékben sem egyeztek meg. Ugyancsak a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe kell utalni azt is, hogy a községi közmunkából mennyi érték váltandó meg kötelezőleg s mennyi az, ami természetben szolgálandó le.