Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-130. Törvényjavaslat az 1920/21. évi állami költségvetésről

m ISO. szám. végett szükségessé vált annak kimondása, hogy a költségvetési törvény megalkotása nem érinti az 1920 : XI. t.-c. végrehajtását. 9. §-hoz. Az országos betegápolási pótadó kulcsát az 1898 : XXI. t.-c. 2. §-ában meghatározott 3%, illetőleg az 1918 : X. t.-c. 7. §-ában meghatározott 5% helyett az 1920. naptári évre az 1920: IV. t.-c. 16. §-a 207

0-ban. állapitja meg. Tekintettel arra, hogy a körházi gyógykezelési és élelmezési költségek rohamos emelkedése folytán, valamint az ápolási dijak behajtása körül fenforgó nehézségek miatt, az országos betegápolási alap különben teljesen kimerül, a 20% kivetési kulcsot az 1921. naptári évre is fentartani kivánom. 10. §-hoz. Az utóbbi éveket illető költségvetési és felhatalmazási törvényekben szokásos rendelkezésnek felel meg a törvényjavaslat 9. §-ának a helyiérdekű vasutak segélyezésére vonatkozó határov*« lyi. , 11. §-hoz. Az .1904 :X. t.-c. hatálya alá tartozó vármegyei alkalmazottak illetményei az idézett törvénycikk, valamint az 1912:LVII. t.-c. alapján teljes összegükben a vármegyéknek nyújtott állami javadalmazásból fedeztetnek. Az ország meg nem. szállott területén működő vármegyei hatóságok alkalmazottait számításba véve, az emiitett illetményekre körülbelül 9 millió korona állami javadalmazásra van szükség. Az előirányzott 10,000.000 K hitelből ennek levonása - után fennmaradó összeg a vármegyék háztartási költségvetése során fedezendő kiadásokra nem elegendő. A vármegyék a háztartási költségek fedezéséhez, — az 1883 :XV. t.-c. 3, §-a alapján e célra szolgáló saját jövedelmeiken felül — vármegyei alapokból és vármegyei pótadókból eddig is hozzájárultak. A hozzájárulás eddigi mérve azonban, amely az 1904. év óta nem igen változott. Az utóbbi években megnövekedett szükségletekkel' és a dologi kiadásoknál mutatkozó áremelkedésekkel arányban már nem állott. Mind nagyobb összegek bocsáttattak tehát az 1893 : IV. t.-c.-kel megállapított összegeken és az 1904 : X. t.-c, valamint az 1912 : LVII. t.-c.-ken alapuló kötelezettségen felül állami javadalmazásként a vármegyék rendelkezésére. Most azonban az állam súlyos gazdasági helyzete nem engedi meg, hogy a vármegyék továbbra is, ebben a fokozódó mértékben segélyeztessenek és igy szükségessé vált, hogy a vármegyék, amelyeket önkormányzati jogkörükből kifolyólag anyagi kötelezettségek is terhelnek, közigazgatási kiadásaiknak azt a részét, amelynek viselésére az államkincstárt törvény nem kötelezi, önerejükből fedezzék. Ez csakis vármegyei pótadó kivetése utján lehetséges. A kivetendő pö tad óval fedezendő összeg számszerű megállapítását a belügyminis ter hatás-