Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-134. A közoktatásügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentése "a budapesti m. kir. egyetemi közgazdaságtudományi kar felállításáról és ideiglenes szervezetéről" szóló 90. számú törvényjavaslat tárgyában

134. szám. 211 Helyesli a bizottság, hogy a kormány nem várt az előkészítő munkálatok megindításával, mert ilyen nagy horderejű intézmény tanulmányi és szervezeti rendje hónapokig, esetleg esztendőkig is tartó alapos munkálatot igényel, ami tény is, hogy az egyetemi közgazdaságtudományi kar professzori kara fél, évig dolgozott intenziv munkával, hogy felépíthesse az egyetemi kar tanulmányi, vizsgálati ós szervezeti rendjét. A kormánynak kötelessége volt, hogy mihelyt nyilvánvalóvá vált az az országos felismerés, hogy közgazdasági téren kell megkezdeni hazánk újraépítését s ehhez a lateiner pályákra nevelő főiskolák helyett a közgazdasági egyetemi képesítéssel bíró erőkre, szóval közgazdasági egyetemi oktatásra van szükség, időt nem pazarolva haladéktalanul rendelje el a sürgős szükségességként jelentkező intézmény felállítására az előkészületeket. Nagyon természetes, hogy egyidejűleg a tanári kart, melynek nagyobb részét még a királyi jóváhagyással rendelkező előterjesztésekből vette át a kormány, szintén ki kellett nevezni. Senki hivatottabb nem lehet az új egyetemi kar tanulmányi rendjének megszervezésére, mint az a tanári kar, mely azon tanulmányokat elő fogja adni. Mindezen intézkedésekkel korántsem vágott elébe a kormány a nemzetgyűlés souverain jogának, hogy ilyen nagy jelentőségű kérdésben a döntés jogát gyakorolja s ezért tartotta szükségesnek a jelen törvényjavaslat előterjesztését. A kormány korábbi rendeleti intézkedését igazolja az is, hogy az előkészületek teljesen befejeződtek s az új egyetemi kar a törvényhozás döntése után azonnal megkezdheti az ország gazdasági restaurációjára annyira fontos működését. Nem tartja helytállónak az együttes bizottság azt a kifogást sem, hogy az ország mostani nehéz pénzügyi helyzetében nem időszerű a közgazdaságtudományi kar felállítása. Az ország pénzügyi talpraállítása nem oktalan s egyoldalú takarékossággal érhető el, hanem a közgazdasági élet teremtő tényezőinek a fokozásával. Ez pedig teljes lehetetlenség anélkül, hogy a közgazdasági élet számára modern, vezető erőket ne neveljünk. Mivel pedig ez a közgazdasági legfelsőbb ismeretek egyetemi oktatásával lehetséges, nincs sürgősebb- teendő ép az ország mai súlyos pénzügyi helyzetére való tekintettel, mint az egyetemi közgazdaságtudományi kar működésbe hozása. Egyébként is megnyugvással értesült a bizottság, hogy a kar felállítása körül az okszerű takarókosság a legszigorúbban érvényesül, amennyiben a tanári kar nagyobb részének (két tanárt alapítványból fizetnek) s a segédszemélyzetnek fizetésén kívül aránylag csekély dologi kiadások terhelik az államot. Epületek tekintetében már meglevő állami épületeket s fölszerelés tekintetében ugyancsak meglevő állami kísérleti s egyéb intézményeket használ fel az új intézmény, míg az állam jobb anyagi helyzete az intézmény teljes kiépítését lehetővé nem teszi. Remélhető s feltételezendő továbbá, hogy az az áldozatkészség, mellyel a Hangya s szövetkezetei -— midőn egy milliós alapítványukkal megvetették alapját az új egyetemi karnak — hozzájárultak az intézmény költségeihez, közgazdasági életünk egyéb, sokkal tőkeerősebb tényezőit is arra fogja buzdítani, hogy megkönnyítsék az állam kötelezettségét ezen hézagpótló kultúrintézmény iránt. Nem tartja helytállónak a bizottság azon kifogást sem, hogy a tudományegyetem autonómiája sérelmet szenvedett, hogy megkérdezése nélkül történt az új egyetemi kar felállítása s a tanárok nem a tudományegyetemi szenátus kezébe tették le az esküt. Ugyanis a tudományegyetem tanácsa annyira meghallgattatott, hogy egyenesen annak az 1918. augusztusi javas27*