Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-133. Törvényjavaslat az állami számvitelről szóló 1897:XX. törvénycikk némely rendelkezésének módosításáról és kiegészítéséről

133. szám. 207 amelyet a jelenlegi személyzettel ellátni lehetetlen. Ezenkívül a szelvények rendezése és a könyveléshez szükséges nyomtatványok beszerzése és elhelyezése évről-évre oly nagy kiadásokat okoznának, amelyek a könyvelés által elérhető eredménnyel egyáltalában nem állanának arámiban. Minthogy pedig ily nagy munkaanyag mellett elkerülhetetlen az, hogy előbb-utóbb több évre terjedő hátralék ne keletkezzék : a jelenlegi rendszer fentartása mellett az 1881 : XXXIII. t-e. idézett szakaszainak végrehajtása is illnzórinssá válnék. Ezek a körülmények a nyugati államokat már régebben arra indították, hogy a szelvények rendezését és könyvelését teljesen beszüntessék és ezzel karöltve, hogy a szel vény kamatokat csakis abban az esetben fizessék ki, ha a szelvények benyujtatnak. Ezek a körülmények teszik indokolttá a törvényjavaslat 10. §-ának azt az intézkedését, amely az 1881 : XXXIII. t.-c. 32., 33. és 34. §-aiban foglalt rendelkezéseket a magyar államadósságra vonatkozólag hatályon kívül helyezi ós aminek folyománya lesz az, hogy az elveszett és az elévülés határidején belül be nem váltott szelvények értékére való igény bírói úton érvényesíthető nem lesz. A 11. §. az összes állami bevételeknek az 1897 : XX. t.-c. rendelkezéseivel összhangzó budgetszerű kezelését kívánja biztosítani, amidőn kimondja, hogy állami pénzek sem közvetve, sem közvetlenül pénzintézeteknél el nem helyezhetők s azok által nem kezelhetők. Szükséges ennek kimondása, mert az ezen §-ban lefektetett elv a számviteli törvényben nem jutott oly határozottan kifejezésre, miként ez a fent jelzett szempontból kivánatos. Az állami pénztáraknak a m. kir. postatakarékpénztárral és az Osztrákmagyar bankkal szemben fennálló csekk- és giróforgaimát ezzel nem kivánom korlátozni, azonban éppen ezért, hogy a pénzügyminiszter az állami gazdálkodás összes ágazataiban betekintést nyerhessen és esetleges titkos alapok képzése lehetetlenné tétessék, szükséges, hogy a hatóságok és nem általános jellegű állami pénztárak csakis a pénzügyminiszter hozzájárulásával léphessenek be a postatakarókpénztár és az Osztrák-magyar bank csekk- és giróforgalmába vagy nyithassanak folyószámlát más pénzintézetnél. A 12. §. a minisztériumok kebelében működő kézi-pénztárak egységes elvek szerint való kezelését kívánja biztosítani. Ami azért szükséges, mert a minisztériumok házi pénztárainak szervezete igen különböző és szolgálatuk eddig csekély kivétellel megfelő szolgálati utasítással szabályozva nem volt., A 13. §. kimondja, hogy az összes állami és államigazgatás alatt álló alapok vagyonának kezelése és az afeletti rendelkezés csak a pénzügyminiszterrel egyetórtőleg történhet, ami biztosítaná ezen alapok egységes elvek szerinti kezelését és azok rendeltetésszerű felhasználását. A 14. §. az 1897. évi XX. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás módosítása iránt tartalmaz rendelkezést, ami szükségképeni folyománya lenne annak, ha az 1897. évi XX. t.-c. módosítására vonatkozó fentebbi javaslataim elfogadtatnának. Budapest, 1920. évi szeptember hó 14-én. Dr. báró Korányi Frigyes s. k, m. Jcir. pénzűgijminiszter.