Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.
Irományszámok - 1920-133. Törvényjavaslat az állami számvitelről szóló 1897:XX. törvénycikk némely rendelkezésének módosításáról és kiegészítéséről
204 138. szám. azáltal lehet elérni, ha a pénzügyminiszternek az eddiginél nagyobb befolyás biztosíttatik a költségvetési törvény pénzügyi lebonyolítása körül. A pénzügyminiszternek ez a nagyobb befolyása biztosítaná a költségvetési hitelek rendeltetésszerű felhasználását és azt, hogy túlkiadások és előirányzat nélküli kiadások csakis az 1897. évi XX. t.-c. 16. §-ban foglalt rendelkezések, illetőleg a jelen törvényjavaslat 7. §-ában ezt módosító rendelkezések betartásával legyenek teljesíthetők. Számviteli rendszerünknek és budget] ogunknak eddig is nagy hiánya volt az, hogy — habár a költségvetési törvények a költségvetés végrehajtásával egyedül a pénzügyminisztert bízzák meg — a pénzügyminiszternek nem biztosított olyan hatáskört az államháztartás vitelének irányításában, ami a költségvetési törvény végrehajtásából reá háramló felelősségből következik és ami a nyugati államokban, nevezetesen a német államokban, Franciaországban és Angliában, szóval mindazokban az államokban fennáll, amelyekben az államháztartás előzetes ellenőrzésének rendszere meghonosítva nincsen. Az előzetes ellenőrzés bevezetését azért nem javasolhatom, mert véleményem szerint ennek a megvalósítása egyiészt költségesebb szervezetet kíván, másrészt az adminisztrációt is igen megnehezíti, minthogy a legtöbb utalványrendeletet kifizetés előtt a legfőbb állami számvevőszéknek kellene láttamoznia. Ezeknek a hátrányoknak tulajdonítható, hogy az államháztartás előzetes ellenőrzésének rendszere jelenleg csak Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban és Görögországban áll fenn. Ha azonban a legfőbb állami számvevőszék nem gyakorol ellenőrzést a kormány kiadásaival szemben, a pénzügyminiszternek oly hatáskört kell biztosítani az államháztartás vezetésében, amely az állami pénzügyek tervszerű irányítását az előzetes számvevőszéki ellenőrzés nélkül is lehetővé teszi. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy államháztartásunk jelenlegi helyzetében mennyire kívánatos ós indokolt, hogy a pénzügyminiszternek az államháztartás vitelében az őt megillető szerep biztosíttassék s itt különösen hangsúlyoznom kell ennek a fontosságát abból a szempontból, hogy pénzügyi politikánkkal szemben a külföld bizalmát megnyerjük és biztosítsuk. Kétségtelen, hogy pénzünk alacsony árfolyamában, nagymérvű elértéktelenedésében nagy része van a küllőid részéről velünk .szemben megnyilvánuló bizalmatlanságnak is. Ennek a bizalmatlanságnak a megszüntetésére vagy legilább is csökkentésére minden eszközt meg kell ragadnunk s véleményem szerint e tekintetben számottevő tényezőt képez budget jogunknak és számviteli rendszerünknek oly módon való körülbástyázása, amely a takarékos és tervszerű gazdálkodást biztosítja. Ezt a célt a jelén törvényjavaslat főleg két eszközzel kívánja elérni. Az egyik a számvevőségeknek a pénzügyminiszter alá való rendelése (1. §.) s a másik az utalványozási jognak a fennálló rendkívüli viszonyok által megkívánt újabb szabályozása. (7. és 8. §.) A számvevőségeknek a pénzügyminiszter alá rendelésével nem kívánom az egyes minisztereknek azt a jogát megszüntetni, hogy az úgynevezett közigazgatási számvevői segédszolgálat körébe tartozó ügyekben — úgy, mint eddig is — számvevőségeikkel szabadon rendelkezhessenek, tehát hogy azokat bármikor jelentéstételre hívhassák fel, hogy őket a költségvetési előirányzat összeállítására, a közigazgatási számfejtésre, nevezetesen az utalványozást megelőző szám műveletek s az utalványrendeletek elkészítésére utasíthassák, az alárendelt pénztárak és anyagkezelő hiy r atalok vizsgálatát elren-
