Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
85. szám. 87 külföldön kiállított okiratok alapján a belföldön jön létre vagyonátruházás, s ily módon a külföldön kötött szerződés alapján a belföldön bármiféle jogcselekmény történik, a vagyonátruházási illetéket a külföldön kötött szerződés alapján is meg kell fizetni. Következik ez abból az alapelvből, hogy az illeték tárgya nem a vagyonátruházásról kiállított okirat, hanem maga a vagyonátruházás. Ahol a törvény a vagyonátruházás illetékkötelezettségét okirat kiállításához köti, ezt csak azért teszi, mert az okirat kiállítása nélkül foganatosított átruházásokat a legzaklatóbb eljárás nélkül kideríteni, megfogni nem lehetne s így csupán célszerűségi okokból köti egyes vagyonátruházások illetékkötelezettségét ahhoz, hogy arról okirat legyen kiállítva. Ha azonban ilyen okirat van és az a törvény hatályosságának területén jogcselekmények alapjául is szolgál, vagy ha nem is szolgál, de behozták az országba nyilván azért, mert a vagyonátruházás itt megy foganatba, nem volna semmi okszerű alapja- annak, hogy a vagyonátruházási illeték ne követeltessék. IV. CÍM. Az illetékkötelezettség keletkezése és megszűnése. A javaslat IV. címe azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek megállapítják azokat az időpontokat, amikor a kincstár az illetékeket követelheti, illetve amikor a kiszabáshoz vagy a behajtáshoz való joga elévülés folytán megszűnik. Ezek a szabályok általában teljesen egyeznek az 1918. évi XI. törvény megfelelő rendelkezéseivel, s azoktól csak lényegtelen részletekben térnek el. Másrészt általában a régi illetékszabályok hasonló rendelkezéseivel is egyeznek, s csak a szabatosabb szövegezésben térnek el azoktól. Annak a körülménynek, hogy a kincstár joga az illetékre mely napon áll be, igen fontos következményei vannak. Különösen az öröklésnél igen gyakran megtörténik, hogy a hagyatéki vagyon értékében az örökhagyó halála napjától addig az időig, amíg az örökös vagy hagyományos örökségo vagy hagyománya birtokába jut, jelentékeny eltolódások állanak be. Hogy az ilyen érték-eltolódásokat figyelembe lehet-e venni és mennyiben, az~ elsősorban attól iügg, hogy mely időpontban nyilik meg a kincstárnak a joga ahhoz, hogy az illetéket követelje. Ugyancsak ettől a körülménytől függ az is, hogy kit lehet öröklési illeték fizetésére kötelezni, ha az örökösök közül valaki az örökség megnyílta előtt meghalt. A javaslat az öröklési illetékhez való jog megnyíltát a magyar magánjoggal összhangzásban az örökhagyó halála napján állapítja meg. A magánjogi szabályok szerint a magyar magánjog területén nincs nyugvó hagyaték. Az örökös az örökséget az örökhagyó, halála napján szerzi meg. Ettől a naptól kezdve őt illetik meg annak hasznai és ő tartozik viselni annak terheit, tehát az ő javára esik a hagyaték értékének emelkedése és az ő kára annak csökkenése. Ezért rendelkezik úgy a javaslat 13. §-a,_ hogy a kincstárnak az öröklési illetékhez való joga az örökhagyó halála napján keletkezik. Az'utóöröklés után járó illeték követelhetésének joga eddig a törvényben szabályozva nem volt, és a joggyakorlat sem állapodott meg ebben a kérdésben véglegesen. A javaslat ezt a kérdést is a magánjogi szabályokkal összhangzásban szabályozza, amikor kimondja, hogy az öröklési illetékhez