Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.
Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
85. szám. 65 be betétül, ezek értéke után 5°/o ingatlan vagyonátruházási illetéket kell fizetni. (2) Részvénytársaság vagy szövetkezet alakulásánál ugyanezt a szabályt kell alkalmazni, ha a részvényesek vagy üzletrészesek valamelyike ingatlanból álló vagy onb et éttel járul az alaptőkéhez. Az ebben a törvényben megszabott ingatlan vagyonátruházási illetéket a részvények vagy az üzletrészek kibocsátása után az okirati illetékekről szóló törvény szerint fizetendő illetékeken felül kell megfizetni. (3) Részvénytársaságok vagy szövetkezetek egyesülése esetén az egyesülő társasagok tulajdonában volt ingatlanok átruházása után csak 2°/o ingatlan vagyonátruházási illeték fizetendő. 109. §. Ingatlan vagyonátruházási illeték hír ói ítéletek alapján. Ha valamely ingatlan tulajdonjogát, birtokát vagy haszonélvezeti vagy használati szolgalmát bírói ítélettel szerzi meg valaki, az ingatlan vagyonátruházási illetéket az 1914. évi XLIII. t.-c 14. vagy 15. §-a szerint fizetendő ítéleti illetéken felül az ítélet alapján kell kiszabni, hacsak a felek nem igazolták, hogy ezt az illetéket az ítélet alapjául szolgáló jogcím megszerzésekor már megfizették. 110. §. Megbízás alapján való vétel. 4(1) Ha valaki saját nevében más személlyel köt ingatlan vagyonátruházási jogügyletet és utólag kinyilatkoztatja, hogy ő ezt csak egy harmadik személy felhatalmazása alapján, annak javára kötötte, tehát az ingatlant annak a harmadik személynek szerezte meg, ezt a nyilatkozatot a kiállító ós a meghatalmazónak mondott harmadik személy között létrejött újabb vagyonátruházásnak kell minősíteni, hacsak az ellenkezőjét a fél a jogügylet megkötése előtt kiállított és közokiratba foglalt meghatalmazással nem bizonyítja. (2) Ha valamely bírói árverésen az ingatlan vevője az árverési jegyzőkönyv aláírásakor kijelenti és a jegyzőkönyvbe bevéteti, hogy az ingatlant valamely más személy részére vette meg, és ennek meghatalmazását az 1881. évi LX. törvény 174. §-ában kitűzött határidő alatt bemutatja, ez a nyilatkozat az első bekezdésben foglalt vélelmet kizárja. (3) Nincs helye ennek a vélelemnek akkor sem, ha valamely természetes vagy jogi személynek a törvényes képviselője veszi meg az ingatlant és az árverés alkalmával kijelenti, hogy azt nem a saját, hanem az általa képviselt személy részére szerezte meg. (4) Ha valaki világos vagy hallgatólagos megbízás nélkül köt más nevében vagyonátruházási illeték alá eső jogügyletet, az ügylet után járó illetéket ő tartozik megfizetni, hacsak az, akinek nevében eljárt, az ügylethez nyiltan vagy hallgatólag utóbb jóváhagyását nem adta, vagy az az ügyletből hasznot nem húzott.
