Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-101. Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. t.-c. 13. §-ának módosításáról

iOÍ. szám. 843 gyakorolhatja. Kifejezésre jut ez magában az 1920 :

1. t.-c.-ben is, amelynek 2. §-ábafi a nemzetgyűlés magát nem a magyar állami szuverenitás tulajdonosának, hanem csak a szuverenitás törvényes képviseletének nyilvánítja. A nemzet életében a változó események hatása alatt újonnan keletkezett helyzetekben és különösen a nemzet egész életére, főleg külpolitikai elhelyezkedésére kiható elhatározások küszöbén előfordulhat az, hogy bizonytalanná vagy kétségessé válik, vájjon a régebben megválasztott nemzetgyűlés, illetőleg annak többsége formai jogosultságában valóban a nemzet igazi akaratát képviseli-e. Ilyen esetben az államfő feloszlatási joga nélkül maga a nemzet fosztatnék meg az akaratelhatározás szabadságában jelentkező szuverenitástól és az a nemzettől ezáltal függetlenné váló testületre, a nemzetgyűlésre, sőt a valóságban az annak többségét alkotó párthoz tartozó egyénekre ruháztatnék át, ami az alkotmány alapelveivel homlokegyenest ellenkeznék. Nem kielégítő az állami élet zavartalan menetének biztosítása szempontjából sem az 1920 :

1. t.-c. 13. §-ának harmadik bekezdése, mert az a nemzetgyűlés munkaképtelensége esetében is csak akkor jogosítja fel a kormányzót a nemzetgyűlés feloszlatására, ha ez a munkaképtelenség a kormányzó üzenete dacára tartósan fennáll. Azonban egyrészt a magyar állam felette súlyos helyzete, másrészt a zavaros és olykor gyorsan, sőt meglepetésszerűen változó külpolitikai események, gyakran gyors elhatározásokat és azonnali intézkedéseket követelhetnek, amivel a nemzetgyűlés esetleges munkaképtelenségének tartóssá válása nem egyeztethető össze. Ezek szerint úgy a nemzet szuverenitásának érvényesülése, mint az állam legfőbb érdekeinek biztosítása feltétlenül megkövetelik annak a lehetőségét, hogy a nemzetgyűlés szükség esetében feloszlatható legyen, amely joggal csak az államfőt lehet felruházni, mert csak az ő feladata lehet a legfőbb államhatalmi szerv alkotmányos működésének biztosítása. s Monarchiákban az országgyűlés feloszlatásának a joga az államfőt mindenütt meg is illeti s egyes alkotmányok e jog tekintetében csupán abban az irányban állítanak fel korlátozást, hogy az új országgyűlés, bizonyos rövidebb időn belül (így a belga, a holland-és a dán alkotmány szerint két hónap alatt, a spanyol, a görög, a román és a szerb alkotmány szerint három hónap alatt, az olasz és a bulgár alkotmány szerint pedig négy hónap alatt) összeüljön, illetőleg összehivassék. Sőt olyan köztársaságokban, ähol a köztársaság elnöke valóban államfői jogkört tölt be, szintén feljogosítja az alkotmány a köztársaság elnökét az országgyűlés feloszlatására, így például a francia alkotmány szerint az elnök a szenátus megfelelő véleménye alapján a képviselőházat feloszlathatja, amely esetben az új választásokat két hónap alatt kell megtartani és a képviselőháznak azok befejezésétől számított tíz nap alatt össze kell ülnie. Hasonlóképen feloszlathatja a köztársaság elnöke a birodalmi gyűlést az új német köztársasági alkotmány szerint is, de ugyanazon körülmény folytán csak egy izben és az új választásnak legkésőbb a feloszlatástól számított 60 napon belül meg kell történnie. Az állam legfőbb érdekei szempontjából elkerülhetetlennek látszik az is, hogy a kormányzót a nemzetgyűlés elnapolásának alkotmányos joga megillesse. È tekintetben elegendő arra utalni, hogy lehetnek az állam életében, különösen külpolitikai vonatkozásban olyan események, amelyeknek még zárt ülésben történő tárgyalása is az adott esetben az állam legéletbevágóbb érdekeivel ellenkeznék. Minthogy pedig az elnapoló kézirat amúgy is.miniszteri ellenjegyzés alá esik, az elnapolás joga, figyelemmel a miniszteri felelősségre, az alkotmányos élet veszélyeztetését nem jelentheti. A teljesség érdekében az ülésszak berekesztésének jogát is ki kell terjeszteni a nemzetgyűlésre, jóllehet ennek a nemzetgyűlés rövidre szabott tartama következtében alárendeltebb alkotmányjogi jelentősége van. Az elnapolás és az ülésszak berekesztésének joga megilleti az államfőt nemcsak