Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

85. szám. 17 tartásával kiszabni. Ebben az esetben joga van a félnek a netalán feleslegesen fizetett illetéket visszakövetelni, valamint a pénzügyi hatóságnak pótilletéket kiszabni, ha a kiszabott illetéknél az utóbb igazolt érték után kevesebb vagy több illeték járt volna. (3) A kiigazítási jog fenntartásával egyezséget is lehet kötni. (4) A kiigazítási jog fenntartása esetén úgy a félnek a tartozatlanul fizetett illeték visszatérítéséhez, mint a kincstárnak a pótilleték kiszabásához való joga csak az ügylet lebonyolításától számított 5 év alatt évül el. Ugyanezen határidő alatt évül el az illeték kiszabásához való jog akkor4s, ha a kiszabáshoz szükséges adatokat csak az ügylet teljes lebonyolítása után lehet megszerezni. (5) Ha a szolgáltatás határozott összegben nincs ugyan megállapítva, de annak legnagyobb mértéke (maximuma) ki van fejezve, vagy ha kétrendbeli jog avagy kötelezettség között lehet választani, az illetéket az első esetben a legnagyobb érték, a másik esetben pedig a választástól függővé tett nagyobb pénzérték után kell kiszabni. (G) AZ illeték alapjául szolgáló több egyes szolgáltatást egyenként kell értékelni s az illetéket az egyes szolgáltatások pénzértékének összegétől kell kiszabni. 33. §. Visszatérő szolgáltatások értékelése. Életjáradékok, tartásdíjak és más visszatérő szolgáltatások értékelésére a következő szabályok az irányadók: i. Az örökké tartó vagy olyan szolgáltatásokat, amelyeket bizonytalan időre alakult testület vagy intézet fennállásának tartama alatt kell teljesíteni, a szolgáltatás egy évi összegének 20-szorosával kell számítani. 2. Meghatározott időre kikötött szolgáltatásoknál a szolgáltatás egész tartamára eső szolgáltatások összegét kell értékül venni, amely azonban az évi szolgáltatás 20-szorosát meg nem haladhatja. 3. Bizonytalan időre terjedő szolgáltatásoknál az egy évi szolgáltatás 3-szoros összegét kell venni. 4. Ha az ismétlődő szolgáltatás valamely személy életének, házasságának vagy özvegységének idejére terjed, annak értékét az illető személy életkorához képest a következő módon kell megállapítani: ha az illető személy életkora a szolgáltatás kezdetekor nem több, mint 25 év, az évi szolgáltatás 20-szorosa, ha pedig az illető személy életkora : 25—35 év, az évi szolgáltatás 16-szorosa, 35—45 » » » » 12-szerese, 45—55 » » » » 10-szerese, 55—65 » » » » 8-szorosa, 65—85 » » » » 6-szorosa, 80 évnél több, » » » 4-szerese. Ha a szolgáltatás élvezetére jogosult az ebben a pontban megállapított szorzókkal vélelmezett évek felénél rövidebb idő alatt meghal, az illetéket a szorzók felének alkalmazásával helyesbíteni kell. Amennyiben a szolgáltatás értékét más személy terhére kivetett illeték megállapításánál az értékalapból Nemzetgyűlési irományok 1920—1923. III. kötet. 3