Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

85. szám. ' 15 — az e szakaszban megállapított értéket a telek és épület együttes értéké nek kell tekinteni, amelynek a két alkotó rész között való megosztása egyezség .vagy becslés útján határozandó meg. , 28. §. Időközi változások. Abban az esetben, ha igazolva* van, hogy a törvényszerű legkisebb érték kiszámításánál az alapul szolgáló házb érj öve delem vagy házosztályadó a megállapítás óta az illetékkötelezettség keletkezéséig terjedő idő alatt azért csökkent, mivel a házadó alá tartozó ingatlan, illetőleg annak egy része lebontás vagy elemi csapás folytán megszűnt, úgyszintén oly szőlőterületek átruházásánál, amelyek annyira elpusztultak, hogy míveltetésük teljesen megszűnt ós parlagon hevernek és más művelési ág szerint sem hasznosíthatók (1891. évi I. t.c. 8. §.), az illeték alapjául szolgáló órfcék kiszámításánál a 27. §-ban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók s csak a 25. §-ban említett értékek közül a legnagyobb szolgálhat az illetékkiszabás alapjául. 29. §. Több ingatlan együttes átruházása. (í) Ha egy hagyatékból egy szerzőre több ingatlan száll át, vagy egy jogügylettel ugyanaz a szerző több ingatlant szerez, az együttesen átruházott ingatlanok értékét egyenként kell a 25—28. §-okban meghatározott módon megállapítani. (2) Ilyen esetekben az összes együttesen átruházott ingatlanoknak a 25. §. szerint megállapított összes értéket kell a 27. §. szerint megállapított értékkel összehasonlítani abból a célból, hogy melyik érték vétessék az illeték kiszabásánál alapul. (3) Olyan esetben azonban, amikor az együttesen átruházott ingatlanok közül valamelyiknek törvényszerű legkisebb értékét azért ném lehet megállapítani, .mert-az ingatlan állandóan adómentes, vagy a 28. §-ban említett eset állott be, az ilyen ingatlannak a 25. §-ban megszabott módon kiszámított értékét kell a többi ingatlanok törvényszerű legkisebb értékéhez hozzászámítani. 30. §. Ingóságok értékelése. (1) Ha a hagyaték vagy jogügylet tárgya, illetve a kikötött ellenszolgáltatás nem pénzösszeg, hanem egyéb megbecsülhető dolog, az illeték alapja ezeknek a dolgoknak az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló és pénzben kifejezett értéke. (2) A hagyatékhoz vagy ajándékhoz tartozó ingó vagyont részletesen felsorolva, az illetékkötelezettség keletkezésekor meglévő értékkel kell bevallani. Ha az értékbevallás nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak, * vagy