Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

85. szám. 127 hanem csupán könnyebb és kényelmesebb megélhetésre szolgál, szemben az özvegy nővel, aki férje halála folytán a csa]ádfőt, a kenyérkeresőt vesztette el. Az igazságos adóztatásnak megfelel tehát, ha ezeket az örökösöket valamivel súlyosabb adótétellel rójuk meg. Az eltérés egyébként nem túlságosan nagy, az alacsonyabb és így gyakoribb esetekben csak 1—2°/o, csupán a milliós örökségeknél éri el a 4°/o-ot. Gondoskodik egyébként a javaslat arról, hogy ha az örökös felmenőt az örökhagyó tartotta el és az örökölt vagyon nem nagy, az öröklési illeték ne ezzel a magasabb, hanem az első csoportba sorozottakra megállapított alacsonyabb kulcsokkal állapíttassák meg. Az 1918. évi törvény szerint a második csoportba tartoztak az örökhagyó édes- vagy mostohatestvérei, ezeknek ivadékai korlátlanul, az örökhagyó szüleinek, nagyszüleinek vagy még távolabbi felmenőinek testvérei, a saját szülője testvérének gyermeke, vagyis a tulaj dónk ép eni unokatestvér és végül az örökhagyó cselédje. A javaslat az eddigi második csoportnak megfelelő harmadik csoportba ezek közül csak az örökhagvó édes ós fél testvérét és ezeknek törvényes vagy törvénytelen gyermekeit ós a cselédeket hagyta' meg, A cselédeket azonban csak akkor, ha örökrészük nem haladja meg a 10.000 K-t. Ellenben a többieket, ópúgy, mint az első csoportnál tette, egy új csoportba osztotta be. Az elv itt is ugyanaz volt, hogy a távolabbi rokonokat valamivel súlyosabb illetékkel lehet megróni, mert váratlanabbul jutnak az örökséghez. Az 5 és 6. csoportba a javaslat azokat az örökösöket sorolja, akik eddig a 3. és 4. osoportba tartoztak. Ami az érték nagyságához mórt fokozatosságot illeti, a javaslat egyrészt a fokozatosság gazdaságosabb kihasználása, másrészt a nagyobb vagyonok erősebb megterhelhetése végett az értókfokozatokat lényegesen módosítja. Az eddig érvényes szabályok szerint a hagyatékok nagyság szerint 9 fokozatba soroztattak. A javaslat 18 fokozatot, keretet állít fel. Eddig a keretek felső határai 1.000, 5.000, 10.000, 100.000, 250.000, 1,000.000, 5,000.000 és 10,000.000 K voltak. Amíg tehát a fokozatosság az alsó, kishagyatókoknál nagyon is gyors volt, a nagyoknál óriási keretek voltak, ami az igazságos adóztatás alapelvének sérelmére a kisebb vagyonok súlyos megterhelését jelentette az óriási vagyonokkal szemben. A határokat ezekkel szemben a javaslat a következőképen mérte ki: 2.000, 10.000,20.000, 50.000, 100.000, 250.000, 500.000, 750.000, 1,000.000, 2,000.000, 3,000.000, 4,000.000, 5,000.000, 10,000.000, 15,000.000, 20,000.000 és 25,000.000. A javaslatnak ez a beosztása a kisebb örökségekre részben könnyítést jelent. Az eddigi szabályok szerint ugyanis pl. 1.500 K örökség után az örökhagyó gyermeke — figyelmen kívül hagyva az ingatlan vagyonátruházási illeték helyett az illetékkulcshoz számított l'5°/o-ot — l-25°/o-kal 18 K 75 ft tartozott fizetni, az új javasolt kulcsok szerint csak 15 K-t fizetne. Ellenben 150.000 K után eddig 3.750 K lett volna az illeték, most pedig 5.250 K lenne, 2,000.000 K után a régi szabályok szerint az ingatlan vagyonátruházási illetékkel együtt csak 110.000 K illetéket lehet kiszabni, míg javasolt kulcsok szerint pusztán az öröklési illeték 120.000 K lesz. A javaslat tehát határozottan a nagyobb vagyonok súlyosabb megterhelését kívánja előmozdítani, ami az általános részben előadottak szerint is nem csupán államgazdasági érdek, hanem emellett még elsőrangú szociálpolitikai jelentőséggel is bír. Igaz ugyan, hogy ilyen beosztás mellett a táblázatok valóságos vagyon* elkobzásnak minősíthető súlyos kulcsokat is tüntetnek fel. így már a leg* i