Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-66. Törvényjavaslat az állami italmérési jövedékről
66. szám. 61 délyek kiszolgáltatása alkalmával — a fentiekben már ismertetett okokból — kik részesítendők elsőbbségben. A megállapított sorrend csakis a lehetőséghez képest tartandó be, mert az engedélyek kiszolgáltatásánál a közszükségleti szempontok, • az üzleti helyiségnek kimérés céljaira való alkalmas volta, az elsőbbségi sorrend és a fenforgó méltánylást érdemlő körülmények egymással egybevetve teendők mérlegelés tárgyává. Az elsőbbség sorrendjének megállapításánál az 1899. évi XXV. t.-c. 13. §-ának rendelkezései majdnem teljesen figyelmen kivül voltak hagyandók, mert ellenkező esetben az állam az engedélyek kiszolgáltatása tekintetében nem teljesíthetné azt a fentebb már körvonalazott socíális missiót, amit tőle a mai korszellem feltétlenül megkövetel, s mert a hivatkozott törvényszakasz 1. pontjában felsorolt közérdeket szolgáló üzletekről jelen törvényjavaslat 3. ós 13 §£-aiban már gondoskodás történt. A 15. §. lényegileg az 1899. évi XXV. t.-c. 14. §-ának rendelkezéseit foglalja magában az 1. §-ban foglalt új rendelkezések által megkívánt módosításokkal. A nagyban való eladással foglalkozni kivánó korlátlan kimérőkre nézve megállapított bejelentési kötelezettség a hatályosabb ellenőrzés céljait szolgálja. A 16. §, az engedély megszűnésének eseteiről szól, amelyek közé az engedéllyel biró jogi személy megszűnése és az az eset is felvétetett, ha engedélyes engedély-illeték tartozását felhívás dacára le nem fizeti. Az utóbbi rendelkezés a törvényt alkalmazó hatóságokat és hivatalokat a hosszadalmas elvonási eljárás kiküszöbölése útján igen jelentékeny mérvben fogja tehermentesíteni, s egyben az engedély-illetékek pontos befolyását fogja előmozdítani. Az elhalt engedélyes engedélyéhez való igényjogosultság kérdése nem annyira az 1899. évi XXV. t.-c, mint inkább az 1888. évi XXXV. t.-c. szellemében szabályoztatik, s a kérdés megoldásában bizonyos sociális felfogás nyilvánul meg. A 17. §. az engedély elvonásának eseteit olyképen szabályozza, hogy az 1899. évi XXV. t.-c. 15. §-ának, továbbá az 1908 évi XL VIL t.-c. 39-40. §§-ainak és az 1879 évi XL. t.-c. 85. §-ának vonatkozó rendelkezéseit, — a multak tapasztalataiból merítve, — lényegesen szigorítja, s az engedélyes csődbejutásának (1. pont), a közérdekből f elrendelt engedólyáthelyezés iránti felhívás nem teljesítésének (2. pont), az engedély kiadásának alapjául szolgált foglalkozás, illetve iparjogosítvány megszűnésének (3. pont) ós az engedély haszonbérbeadásának, illetve átruházásának (33. §.) fenforgása esetén, továbbá abban az esetben, ha engedélyes mások szándékos lerészegítése miatt harmadízben elítéltetik (4. pont), az engedélyt feltétlenül elvonandónak mondja ki. . * Az engedély "elvonása tárgyában hozott elsőfokú határozat ellen olyan esetekben, amidőn az engedély további gyakorlása a közérdek sérelmével járna, csak birtokon kívül való jogorvoslat engedtetik meg. Az elvonási eljárást lényegesen egyszerűsíti az a rendelkezés, hogy a pénzügyminister csakis a közrendószeti okokból kezdeményezett elvon/ís esetén köteles a belügy m misterrel egyetértőleg eljárni. A 18. §. a jelenleg érvényben lévő engedélyeknek és a korlátlan kimérések megállapított létszámának revíziójáról rendelkezik a fentebb már ismertetett módon A módosítást, vagy kicserélést igénylő, illetve bevonandó, továbbá az esetleges létszámapasztás folyományaként elvonandó engedélyek tulajdonosai eddigi jogosítványaik, illetve engedélyeik háborítatlan gyakor-