Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-66. Törvényjavaslat az állami italmérési jövedékről

66. szám. 39 Egy kézben, vagy egy családnak vagyonközösségben lévő, avagy közös háztartásban élő tagjai kezében több korlátlan kimérési, avagy kizárólagos pálinkamérési engedély rendszerint nem egyesíthető, miért is a már kiadott korlátlan kimérési, avagy kizárólagos pálinkamérési engedély birtokosa, topábbá annak a vele vagyonközösségben lévő, avagy közös háztartásban élő : egyenes ágbeli rokona, házastársa, bármelyfokú oldafrokona, sógora, vagy akár idegen személy is, még egy korlátlan kimérési, avagy kizárólagos pálinkamérési engedélyt sem ugyanabban a községben, sem máshol rendszerint nem nyerhet, illetve nem gyakorolhat. A közérdek által indokolt, vagy egyébként is különös méltánylást érdemlő esetekben azonban a pónzügyminister az előző bekezdésben felsoroltaknak kivételesen több engedélyt is adhat. Azokban a községekben azonban, amelyekben a korlátlan kimérési engedélyek megállapított létszáma hatot nem halad meg, egynél több korlátlan kimérési, avagy kizárólagos pálinkamérési engedély egy kézben, illetve a fent elősorolt családtagok kezében még az előbb említett kivételes esetekben sem egyesíthető. Az előző két bekezdés a fogyasztási adóbérlőket törvény szerint megillető engedélyekre nem vonatkozik. Korlátlan kimérésre szóló új engedélyek kiadása alkalmával, a lehetőséghez képest az alábbi sorrend szerint, elsőbbség adandó : 1. azoknak, akik városokban legalább négy, más helyeken legalább két, — szállóvendégek befogadására a helyi viszonyoknak és a kényelmi szempontoknak megfelelő módon berendezett, — vendégszobával ellátott fogadóépületet talajdonul, avagy bérben birnak, s azt tényleg szállóvendégek befogadására használják; 2. a hazafias irány szolgálatában álló fogyasztási szövetkezeteknek; 3. azoknak, akik a világháború következtében rokkantakká váltak; 4. azoknak, akik eltartásukról gondoskodó férjüket, atyjukat, illetve gyermeküket a világháború következtében elvesztették, amennyiben létfenntartásukat biztosító vagyonnal, vagy egyéb keresetforrással nem rendelkeznek; 5. a szakmabeli iparosoknak és szakmunkásoknak; 6. az önhibájukon kívül állásukat elvesztett közszolgálati alkalmazottaknak ; 7. az önhibájukon kívül munka nélkül álló hazafias munkásoknak és egyéb magánalkalmazottaknak ; 8. a hivatásuk teljesítése közben történt baleset következtében munkaképtelenné vált közszolgálati-, vagy magánalkalmazottaknak (munkásoknak), illetve az ilyen körülmények között elhaltak özvegyeinek és árváinak; 9. a közszolgálati alkalmazottak ^özvegyeinek és árváinak, valamint a nyugdíjazott közszolgálati alkalmazottaknak, amennyiben az előző pont alá nem tartoznak ; 10. azoknak, akik a világháború, vagy a forradalmak tartama alatt törvénytelen intézkedések folytán olyan anyagi kárt szenvedtek, amelynek következtében létfent artásuk feltételeit elvesztették, s végül 11. azoknak, akik 1918. évi november, hó 1. napja előtt legalább 12 héten át a harctéren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek.