Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról

62. szám. 17 Feltétlenül be kell vonnunk az adóztatás rendszerébe az árveréseket, az u. n. aukciókat. Ezek már csak a magasabb bevétel elérhetése végett is mindenkor a nyilvánosság előtt folynak le, megtartásuk ideje és helye előzetesen közhirré tétetik és épen ez okból ellenőrzésük is könnyebben lehetséges. A fényűzési forgalmi adó alapjául szolgáló eszmének következetes keresztülvitele bizonyára a fényűzési fogyasztás valamennyi tárgyának megadóztatását követelné, ez-azonban a gyakorlatban kivihetetlen, mert sok fényűzési tárgy forgalmát lehetetlen ellenőrizni, más fényűzési tárgyaknál pedig az ellenőrzés az adóbevételnél is többe kerülne. Meg kell alkudnunk tehát azzal, hogy az eszményi tökélyt és a teljes igazságot a fényűzési adók rendszerében sem lehet elérni. Azonban legalább is azokat a tárgyakat kell fényűzési tárgyaknak minősítenünk, amelyek a vagyonos osztály állandóan megszokott és könnyen felismerhető fogyasztásának tárgyai A fényűzési tárgyaknak kimerítő és teljes elhatárolása még így is majdnem legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik. A fényűzés fogalma rendszerint viszonylagos és egyéni, mert függ a fogyasztó hajlamaitól, vagyoni és társadalmi helyzetétői és épen erre való tekintettel a fényűzési forgalmi adóról szóló törvénynek számolni kell azzal, hogy nem képes a gyakorlati életben kifejezésre jutó valamennyi mellékkörülményt figyelembe venni. Vannak ugyan olyan tárgyak, mint pl. az ékszerek, gyöngyök, drágakövek, régiségek, értékes prémek, amelyek minden körülmények között magasabb életmódnak fokmérői, viszont azonban vannak olyan tárgyak, így a műremekek, értékes hangszerek, amelyekre nézve ugyanezt csak akkor állapíthatjuk meg, ha vételárúk bizonyos összeget meghaladott. Még sokkal nehezebb a fényűzési tárgyak és a közönséges tárgyak közötti éles megkülönböztetés azoknál, amelyek ruházkodásra vagy lakásberendezésre szolgálnak. Ugyanez áll az iparművészeti tárgyakra és alkotásokra ós a Jegtöbb használati tárgyra is. Ezeknél sem a tárgy közelebbi, pontosabb körülírása, sem az értékhatár felállítása nem nyújt megbízható támpontot a fényűzési tárgy fogalmának általánosan érvényes meghatározására. Ha itt egyedül az értékhatárra támaszkodunk, ez végeredményben egy olyan állandó változásnak kitett, szerfölött részletező árjegyzéknek készítéséhez vezet, mely folytonos nyilvántartást ós az árhullámzásnak megfelelő kiigazítást igényel, mely az adó beszedése és ellenőrzése terén éreztetné leginkább káros hatását. Mindamellett arra való tekintettel, hogy a törvény végrehajtása során fog majd kiderülni, hogy a fényűzési tárgyak felsorolása, közelebbi megjelölése vagy a megadott értékhatárok mennyiben megfelelőek és mennyiben szorulnak módosításra, azt javasolom, hogy hatalmaztassék fel a pónzügyminister a mindenkor szükségesnek látszó intézkedéseknek rendeleti úton való megtételére, viszont azonban épen a parlamenti felügyelet utólagos, de hathatós gyakorolhatása végett köteleztessék a pénzügyminister arra, hogy az e tárgyban kiadandó rendeleteiről a nemzetgyűlésnek mindenkor azonnal tegyen jelentést, és a nemzetgyűlésnek mód adassék, hogy a rendelet módosítása vagy hatálytalanítása tárgyában dönthessen. A fényűzési forgalmi adó végrehajtásának sikerét ós a célba vett pénzügyi eredményt veszélyeztetné s a gazdasági életre bénítólag hatna, ha az adó kivetésénél ós beszedésénél hosszadalmas ós zaklató eljárást alkalmaznánk, éppen ezért az idevonatkozó jogszabályoknak egyszerűeknek, világosaknak és könnyen áttekinthető éknek kell lenniök. Viszont azonban épen az Nemzetgyűlési. Irományok. 1920—1923. II. kötet. 3