Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról
12 62. szám. Melléklet a 62. számú irományhoz. Indokolás „a fényűzési forgalmi adóról" szóló törvényjavaslathoz. - Mai állami életünknek egyik legégetőbb feladata államháztartásunk rendezése, rendszeres, céltudatos és a közgazdasági tekintetek által vezérelt pénzügyi politikának életbeléptetése. Ennek a feladatnak megoldására irányuló törekvésünk során nem állhatunk meg ott, hogy részben az anyagi és alaki jogszabályok szigorításával, részben pedig az adótételek és adókulcsok felemelésével pusztán a már meglevő bevételi források eredményeit fokozzuk, hanem új, esetleg eddig még kellően fel nem tárt vagy ki nem aknázott bevételi forrásokat is igénybe kell vennünk. Ez utóbbi téren elsősorban a forgalmi adók jöhetnek figyelembe, mert ezideig aránylag a legkevésbé használtattak ki. A »Bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok« hivatalos összeállítása és az ennek kiegészítő részét képező »Betűsoros illetóki díjjegyzék« nem csupán az elméleti pénzügyi jogtudomány nomenclaturájának megfelelő illetékeket, hanem és pedig túlnyomó számban egyúttal forgalmi adókat is tartalmaz, mert a forgalmi adóknak az illetékekkel való egybefoglalását annak idején a leró vasi mód hasonlóságára és a beszedési eljárás ugyanazonosságára visszavezethető célszerűségi szempontok kellőleg indokolttá tették. E mellett van ugyan néhány olyan önálló adónk is, amelynek tárgya szintén a forgalmi cselekmény, így az értékpapirforgalmi adó, a szállítási adó és a nyereményadó. De gazdasági életünk minden mozzanatát áterező olyan általános forgalmi adót, mely ingó dolgoknak és más egyéb szolgáltatásoknak visszterhes forgalmát általában érintené, ezideig nélkülözünk. A forgalmi adó épen úgy, mint a fogyasztási adó — a hozadéki, jövedelmi és vagyoni adókkal szemben — a jövedelem felhasználásában jelentkező szolgáltatási képességet törekszik utolérni. Azonban amíg a fogyasztási adók rendszerint nélkülözhetetlen javakat, vagy ha nem is elsőrendű szükségleti tárgyakat, de mégis olyan fogyasztási cikkeket terhelnek, amelyeket az alsóbb néprétegek is nagy mennyiségben fogyasztanak, így a megterhelés aránytalanságát nemcsak ki nem egyenlítik, hanem esetleg még jobban fokozzák is. Az adórendszerünkben szerepet játszó fogyasztási adók is a jövedelem « felhasználásának éppen azokat a megnyilvánulásait hagyják megróvatlanul,
