Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-75. A pénzügyi bizottság jelentése "a fényűzési forgalmi adóról" szóló 62. számú törvényjavaslatról
75. szám. ' 159 Á pénzügyi bizottság azonban magáévá tette egyrészt a törvényjavaslat indokolásában, másrészt a pénzügyminister úr által is külön felhozott azon érveket, hogy a mai viszonyok között, amikor az áralakulásban nem érvényesülhet a szabad verseny, s az árak nem mint a kereslet és kínálat természetes folyományai jelentkeznek, nehéz elgondolni, hogy a forgalmi adó behozatala esetében az árú ára pusztán csak az adó összegével fog emelkedni. Abban az esetben tehát, hogyha az összes és így ezek között az elsőrendű fogyasztási cikkek forgalma is adóval sújtatnék, ez bizonyára újabb jelentékeny áremelkedéseket, egyenesen általános árdrágulást idézne -elő, ami a már úgyis nehéz megélhetési viszonyokat még elviselhetetlenebbé tenné. Emellett az általános forgalmi adó a gazdaságilag fejlettebb, magasabb és általánosabb műveltséggel bíró Németbirodalomban is a fejlődésnek több stádiumán ment már keresztül. A tapasztalat, tehát kétszeresen indokolja nálunk egy ilyen új bonyolult adórendszernek óvatos, tehát lépésről-lépésre leendő megvalósítását. Ellenkező esetben a pénzügyi eredmény s az eredményes végrehajtás sikere lenne veszélyeztetve. A jelen törvény végrehajtása kapcsán szerzett tapasztalatok nyomán esetleg kiépíthető lesz nálunk is az általános forgalmi adó. A javaslat az adó kulcsát egységesen 10%-ban kívánja megállapítani. A* pénzügyi bizottság foglalkozott azzal a gondolattal, hogy nem volna-e indokolt az adó alá eső tárgyakat azok forgalmában feltalálható adófizetési képesség, illetőleg azok megvásárlásánál jelentkező valódi fényűzés arányában csoportokba osztani és a lerovandó adót a csoportokra különböző, a tervbe vett általános 10%-os adókulcsnál bizonyos tárgyak csoportjára vonatkozólag magasabb adókulcsban megállapítani. Hosszabb vita után a pénzügyi bizottság a törvényjavaslat által képviselt álláspontot, tehát az egységes 10%-os adókulcsot tette magáévá, mert a valódi fényűzési tárgyaknak magasabb adóval való megrovása a belföldi forgalomban az illegitim, tehát a zúgkereskedelemnek vált volna előnyére. De figyelembe volt veendő az is, hogy a valódi fényűzési tárgyaknak magasabb adóval való megrovása azt vonta volna maga után, hogy miután a külföldi államok a fényűzési tárgyak forgalmát nem sujtj ák a nálunk tervbe vett 10%-nál magasabb adóval, a belföldi ily irányú szükségletek külföldön elégíttetnének ki; ami a belföldi e tárgyakkal való kereskedelem lényeges károsodását, sőt a belföldön levő fényűzési tárgyak (gyöngyök, drágakövek) külföldre való kicsempészésót idézte volna elő, már pedig ez közgazdaságilag semmi esetre sem volna előnyösnek minősíthető. Ugyanezen okok teszik indokolttá a progressivitás alkalmazásának mellőzését. A pénzügyi bizottság az általános 10%-os adókivetési kulcscsal szemben csupán egy kivételt tett; 25 %-os adóval kívánja sújtani az ételeket és italokat, ha azokat olyan vállalat (mulató- vagy szórakozóhely, bar stb.) szolgáltatta ki, melyet a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az első fokú iparhatóság meghallgatása után különleges fényűzési vállalattá minősített. Ezt a rendelkezést a javaslat által képviselt sociálpolitikai és ethikai szempontok indokolják. Ami már most a fényűzési adó alá eső tárgyaknak a törvényjavaslat 5. §-ában tervbevett összeállítását illeti, a törvényjavaslat pénzügyi eredményére nem lényeges módosításoktól eltekintve, külön ki kell emelnünk, hogy a bizottság honorálta az országos testnevelési tanácsnak és a magyar atlétikai szövetségnek a törvényjavaslat tárgyában benyújtott beadványát.
