Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-71. Törvényjavaslat több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

71. szám. 141 Gyakran előfordul azonban, hogy a közigazgatási bíróság a panasz folytán az ügy érdemében nem határoz, hanem az elsőfokú hatóság határozatát oly módon helyezi hatályon kívül, hogy egyszersmind azt új határozat hozatalára utasítja. Ebben az esetben a panasszal megtámadott kivetés folytán előírt adót törölni kellene és az adózótól mindaddig, amíg újabb elsőfokú határozat hozva nincs, esetleg semmiféle adót sem lehetne követelni, sőt esetleg a már befizetett adót is vissza kellene utalni. Az ily adózó tehát a többi adózóval szemben jogosulatlan előnyben részesülne. Ennek meggátlása céljából szükséges annak a kimondása, hogy az említett esetben az adózótól mindaddig, amíg újabb elsőfokú határozat nem hozatott, a panasszal megtámadott kivetés szerint kell az adót beszedni és behajtani. Ez a rendelkezés különben, mint sürgős jellegű, indítványomra már felvétetett az államháztartásnak 1920. évi február—június végéig való viteléről szóló 1920. évi IV. t.-cikk 15. §-ába. Miután azonban célszerű, hogy ez a rendelkezés az egyenes adókra vonatkozó novelláris intézkedések között s ne más helyen szerepeljen, ide veszem át és az idézett 15. §-t egyidejűleg hatályon kívül helyeztetem. . A 93. §-hoz. Az 1909. évi XI. t.-cikk 26. §-ának harmadik bekezdése értelmében mindaddig, amíg a folyó évre törtónt adókivetés eredménye nincs az adózó adóívébe bejegyezve, az óvnegyedi részletek a megelőző évi adókirovás szerint fizetendők. Előfordulhat azonban, hogy a megelőző évben sem volt adó kiró vas, meg kell tehát állapítani, hogy ily esetben miként történjék a fizetés. A legtermészetesebb megoldás az, hogy mindaddig, amíg nincs új kirovás, a megelőző legutolsó kirovás alapján történjék a befizetés. A 94. §-hoz. Eddig azok fizették adójukat a községnél, akiknek évi adótartozása 200 K-nál kevesebb volt, ellenben azok, akiknek évi adótartozása a 200 K-át elérte vagy meghaladta, adójukat közvetlenül az állampénztárnak fizették. Az utóbbiak az úgynevezett közvetlen fizetők. Az adók most azonban oly mérvben emeltetnek, hogy ennek a rendelkezésnek változatlan fen tartása esetében, alig maradna a községnél fizető adózó, ami az állampénztárakat túlságosan megterhelné. Kívánatos tehát, hogy az adótartozás összege, amely a községnél vagy vagy állampénztárnál való fizetést egymástól elhatárolja, az eddigi 200 K helyett 2.000 K-ban állapíttassák meg. Ily megállapítás esetében a községnél fizetők és a közvetlen fizetők egymáshoz való eddigi arányában előreláthatólag csak csekély változás fog beállani. A 95. §-hoz. Az 1909. évi XI. t.-cikk 36—39. §-ai az elemi csapások által okozott károk eseteiben igényelhető adóelengedéseket szabályozzák.