Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-45. A közjogi bizottság jelentése "a ministerek felelősségrevonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról" szóló 25. számú törvényjavaslat tárgyában

274 45. szám. bíróságként konstruálta. Ennélfogva a törvényjavaslat úgy intézkedik, nogy törvényre emelkedése után 15 napon belül a törvényjavaslat értelmében állandó bizottság választassák meg s konkrét vád alá helyezés esetén ezen állandó bizottságból alakult 12 tagú bíróság lesz az ítélőfórum. Evvel még a lehetősége is kiküszöböltetett annak, hogy a konkrét esettel kapcsolatban a vádhatóság — mely ez esetben a nemzetgyűlés — a vád előterjesztésével egyidejűleg vagy utána válassza meg csak felerészben is a bírókat, mert az állandó bizottság bíró tagjait amúgy is a kir. Kúria ós a m. kir. közigazgatási bíróság teljes ülésben választja. A törvényjavaslat azonban nemcsak más bíróságot statuál a felső táblából alakítandó bíróság helyébe, de egyúttal részletesen intézkedik a bíróság miként megalakulása és a tárgyalási eljárás tekintetében. Ez annál indokoltabb, mert e tekintetben semmi irányelv nem alakult ki még a magyar jogtudományban sem, annál kevésbbé a gyakorlatban. De az eredeti javaslatnak a bíróság megalakulására vonatkozó 4—12. §§ai nagyrészben új átdolgozásban kerültek a bizottság által elfogadott javaslatba, mert következetesen végig kellett vezetni azt az alapelvet, hogy a választott állandó bizottságból alakul meg konkrét esetben a bíróság. A nemzetgyűlés a bíróság megalakulásáig az előzetes bírói intézkedések jogát a terhelt esetleges letartóztatását is magának tartotta fenn, különben a megalakulás után a bíróság teljes jogú és megfellebbezhetetlen. A javaslat a ministerekkel egy megítélés alá vonja a légfőbb állami számvevőszék elnökét, felelősségrevonása, esetén vele szemben a javaslat, rendelkezései irányadók. Továbbá a bizottság felvette a törvényjavaslatba, mint kimondandó elvet, hogy kivéve a Magyarországon 1919. március hó 21. napján alakult és augusztusig fennállott tanácsköztársaság úgynevezett népbiztosait, mindazon ministeriumok tagjai, valamint az ú. n. népköztársaság elnöke vagy ministerei, amennyiben őket a nemzetgyűlés az 1848 : III. t.-c. 32. §ában meghatározott valamely cselekmény vagy mulasztás miatt vád alá helyezi, a jelen törvényjavaslat rendelkezései szerint vonandók felelősségre, tehát felettük is a jelen törvényben konstituált bíróság ítél, még ha ama ministeriumok nem alkotmányos úton alakultak is. A törvényjavaslat e rendelkezése után nem lehet többé vitás vagy kétes, hogy az 1919. október 31-iki forradalom Óta alakult kormányok tagjai — kivéve a tanácsköztársaság ú. n. népbiztosait — jogsértő cselekményeikért vagy mulasztásaikórt a ministerek felelős s égre vonása esetében követendő eljárás s az erre szervezett bíróság ítélkezése alá esnek. A bizottság az egyes szakaszokban még a következő részletes módosításokat eszközölte: Az eredeti szöveg 1. §. 2. bekezdésében a bizottság kihagyta ezeket a a szavakat : — határozatképes számban jelenlevő — s ehelyett az új 2. §-ban ezt a szót tette: »összes«; mert nem találta megfelelőnek, hogy a mini s terek vád alá helyezése kérdésében a házszabályok szerint a határozatképességhez megkívánt csekély számú képviselő többsége határozhasson s mert az 1848 : III. t.-c. 33. §-ának rendelkezését is akként éitelmezi, hogy a vád alá helyezéshez az alsó tábla összes szavazatainak általános többsége szükséges. Az eredeti szöveg 2. §. utolsó mondatát a bizottság törölte és az új 4. §-ban a nemzetgyűlés belátására bízta, hogy a szükséghez képest egy vagy több vádlóbiztost választhasson. A 3. §-tól a 12. §-ig a bizottság a javaslatot új átdolgozásban és szövegezésben fogadta el megíéleloleg a bizottság által elfogadott álláspontnak.