Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-25. Törvényjavaslat a miniszterek felelősségrevonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról

25. szám. 18t bír, mely éppen azért mint büntetés nem függ a kár kitnutatásátó] és igazolásától. Az alkotmány súlyos megsértése esetében a bíróság kimondhatja azt is, hogy az elítélt a cselekményéből keletkezhető kár, sérelem és egyéb hátrány megtérítéséért — tekintet nélkül a hátrány nagyságára és arra, hogy tényleg bekövetkezett- e — a belföldön található vagyonával akként felel, hogy az a cselekmény elkövetésével törvénynél fogva az államra száll (191*5: XVIII. t.-c.) Indokolja a javaslat e rendelkezését az a körülmény, hogy azt, aki a kormányzat ellátásában reá háruló feladatok lelkiismeretes ellátása helyett magas állásában az állam és a nemzet iránt fokozottabb mértékben fennálló kötelezettségeiről és az alkotmánnyal szemben tartozó hűségről annyira megfeledkeznék, hogy az alkotmány súlyos megsértésével az állam érdekeit károsítja, sérti, vagy veszélyezteti, joggal lehet felelőssé tenni egész vagyonával a cselekményből keletkezhető kár, sérelem ós egyéb hátrány megtérítéséért. À 15. §. 3. bekezdésének az a rendelkezése, hogy a magánjogi igény felől a bíróság maga határozhat, azt a kétséget kívánja eloszlatni, hogy ez a bíróság mint alkotmányjogi külön bíróság elbírálhatja-e az eljárás során esetleg előtte érvényesített magánjogi igényt is. A javaslat e jogot a bíróságnak megadja, mert nincs semmi ok arra, hogy az ország legfőbb bíráiból egybeállított ez a bíróság, bár külön bíróság is, a miniszterek alkotmányellenes cselekményeivel Összefüggő magánjogi igények elbírálásából kizárassék; azonban természetesen a bíróságtól függ, hogy ily igény elbírálásával kíván-e foglalkozni. A 15. §. utolsó bekezdése kifejezetten is hangsúlyozza, hogy a bíróság ítélete végérvényes. A 16. §-hoz. E szakasz kiterjeszti az előző §-ok rendelkezéseit a legfőbb állami számvevőszék elnökére, akinek felelősségre vonása eddig is a miniszterekre nézve megállapított módon történhetett (1870 : XVIII. t.-c. 10. §). A 17. §-ho3. E rendelkezés megfelel az 1848:111. törvénycikk 36. §-ának. A 18. §-ho0. E §. első bekezdése az életbelépés napját határozza meg. A 18. §. második bekezdése nem helyezi végleg hatályon kívül az 1848:111. t.-c 33., 34. és 36. §-át, hanem figyelemmel a javaslat által tervbe vett szabályozás ideiglenes voltára, csupán azt mondja ki, hogy a törvény hatályának tartama alatt az 1848:111. t.-c. 33., 34. és 36. §-a nem nyer alkalmazást. Önként érthető, hogy a jelen javaslat nem kívánja érinteni az 1848 : III. t.-c 35. §-ának azt az anyagi jogi természetű rendelkezését, mely szerint az elítélt miniszter csak közbocsánat esetében részesülhet kegyelemben. Budapest, 1920. évi április hó 7-ik napján. Ferdinandy Gyula s. h., m. Mr. igazságügy miniszter.