Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-25. Törvényjavaslat a miniszterek felelősségrevonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról

174 25. szám. fontosságú kérdésekben is a határozathozatalhoz (p. o. törvényalkotatához) a házszabályok szerint szükséges. A javaslat feltételezi, hogy a nemzetgyűlés a miniszterek vád alá helyezését csak az ügy komolyságához méltó alapos megvizsgálása után fogja elhatározni. Ép azért a törvényjavaslat abban az esetben, ha a ház a vád alá helyezésre vonatkozó indítványt érdemleges tárgyalás alá veszi, szabályul állítja fel, hogy az indítványt a házszabályok szerint erre illetékes bizottsághoz (közjogi bizottság, esetleg különbizottság) kell utasítani, B nehogy a bizottsági előkészítés az ügy elhúzódására alapul szolgálhasson, a bizottság jelentésének benyújtására megfelelő határidőt kelj kitűzni. A bizottság jelentésének napirendre tűzése tekintetében a javaslat egyfelől a tanulmányozásra szükséges megfelelő időköz engedésével, másfelől az elodázás lehetőségét kizáró záros határidő megszabásával kívánja biztosítani azt, hogy a jelentós tárgyalása a megfelelő időben tartassék meg. A javaslat szerint tehát a nemzetgyűlés a miniszterek vád alá helyezése felől a bizottsági jelentés alapján fog határozni, s miután a vád alá helyezést elrendelte, a vád képviseletére egy vagy több vádlóbiztost választ. (2. §.) Az országgyűlés működésének megszűnte folytán ugyancsak a nemzetgyűlésre hárul az a feladat is, hogy a vád tárgyában ítélni hivatott bíróság tagjait megválassza. Minthogy azonban a nemzetgyűlés a vád alá helyezés tekintetében gyakorol hatóságot, önként következik, hogy a bíróságot nem alakíthatja meg saját tagjai sorából, mert az általánosan elfogadott jogi felfogással ellenkeznék az, hogy ítélkezésben is részt vehessenek azok, akik a vád alá helyezés kérdésében határoztak. A bíróság megalakítására kétféle rendszer kinálkozik. Az egyik módozat az lehetne, hogy a nemzetgyűlés a bíróság tagjait általában a magyar állam független és törvénytudó polgárai közül választhassa. A szabályozás ily módját ismerte már eddig is a magyar alkotmány a közös miniszterek felelősségre vonása esetében. Nevezetesen arra az esetre, ha az 1867 : XII. t.-c. 50 §-a értelmében a magyar és az osztrák delegáció a közös minisztériumnak vagy a közös minisztérium egyes tagjának perbefogását határozta volna el, a per bíróságára vonatkozóan az idézett törvénycikk 51. §-a a következőképen rendelkezett: »az ily módon elhatározott pernek bírósága következő módon lesz alakítandó: mindenik bizottság, nem ugyan saját kebeléből, hanem azon országoknak, amelyeket képvisel, független állású s törvénytudó polgáraiból külön-külön 24 tagot hoz javaslatba. Mindenik bizottság bírni fog azon joggal, hogy a másik bizottság által javaslatba hozott 24 tag közül 12-őt okaadás nélkül, kitörülhet. A .vádlottaknak szintén joguk van együtt ós összesen tizenkét tag kitörültetésót követelni, úgy mindazonáltal, hogy a megmaradt tagok számában mindenik bizottság választott bíróinak száma egyenlő legyen. S az így fennmaradt tagok lesznek a pörnek bírái.« A másik módozat az lehetne, hogy a szóban levő bíróság tagjait a nemzetgyűlés a legfőbb bíróságok, nevezetesen a Kúria és a közigazgatási bíróság tagjai közül válassza. E rendszer ama külföldi alkotmányok példájára támaszkodhatnék, amelyekben a vád alá helyezett miniszterek felett nem a felsőház ítélkezik, vagy amelyeknek törvényhozó testülete csupán egy kamarából áll. így nem a felsőház, hanem a legfelső bíróság ítélkezik a vád alá helyezett miniszterek felett a belga, a rumán, a porosz ós a svéd alkotmányok szerint, míg az egykamarás törvényhozó testülettel^ rendelkező államok közül, például Görögországban a nemzetgyűlés áltat vád alá helye-