Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-21. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése az 1920. évi március hó 2-án hozott nemzetgyűlési határozattal eléje utasított mentelmi ügyekben

2 1. szám. 159 esetben — az is, hogy a magyar törvényhozás ellen a háború előtt már több ízben, különösen a közelmúltban, elkövetett katonai sérelmek eddig mindig megtorlás nélkül maradtak. Ez mindenesetre alkalmas volt arra, hogy hazánkban a mentelmi jog igazi jelentőségét elhomályosítsa s megakadályozza, hogy az állam polgáraiban kifejlődjék az a jogérzék, az a félő alkotmány tisztelet, mellyel még a fegyverben álló polgárság is — sőt ez fokozott mértékben — hazájának tartozik. A Fabricius-idök emléke, a darabont-korszak hagyományai — (úgy látszik) annyira megzavarták a tisztult alkotmányos felfogás kialakulását, hogy a régi osztrák szellemtől egészen idegen magyar nemzeti hadsereg tagjai között is akadtak egyesek, kiknek az adott esetben nem volt meg a helyes alkotmányjogi felfogásuk s kiket ezért ítélőképességük cserbenhagyott. Ez is mentségül szolgál egyelőre azoknak, akik vétkeztek. Megsértették a mentelmi jogot — bár kevésbbé súlyosan — azok a tisztek is, kik a Házba — bármily tiszteletreméltó okból — engedély nélkül beléptek, mert a legegyszerűbb embernek is tudnia kell, hogy a Házba való belépés mindig engedélyhez volt kötve, idegeneknek az ülésterembe való belépése pedig tilos volt. Ámde mindezért — ideértve a nevezett két nemzetgyűlési tagnak akadályozását is — a sérelem nagyságához s a fenforgó enyhítő körülményekhez mórt kellő elégtétel időközben megadatott. Folyó hó 10-én ugyanis, mint a Ház elnöke írásban is tanúsítja, megjelent nála szolgálati díszben Osfenburg százados két más tiszttel és kijelentették előtte, hogy »a fővezérség parancsára annak kinyilatkoztatása végett keresték fel, hogy távol állott tőlük az a szándék, hogy a Nemzetgyűlés és tagjainak mentelmi jogát megsértsék ; az egész eset több véletlenség sajnálatos összetalálkozása következtében történt és ezért arra kérték, hogy ezt a Nemzetgyűlés tudomására hozza«. Mindezek alapján -— tekintettel arra is, hogy a Ház elnöke a folyó hó 2-iki ülésben tett erélyes nyilatkozatával a Nemzetgyűlés tekintélyének részben máris érvényt szerzett — azt javasolja a mentelmi bizottság a Nemzetgyűlésnek, hogy: „e jelentést kinyomatni, szétosztatni, tárgyalás végett napirendre tűzetni s a tárgyalás befejezése után a bejelentett és megállapított mentelmi jogi sérelmeket megszűntnek kimondani méltóztassék.« Kelt Budapesten, 1920. évi március hó 23-án. Ereky Károly s. k., Rupert Rezső s. k., a menttImi bizottság elnöke, a metddmi bizottság előadója