Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-14. A pénzügyi bizottság jelentése "az Osztrák-magyar bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzése tárgyában a ministerium részéről tett rendelkezések jóváhagyásáról" szóló 13. számú törvényjavaslatról

14. szám. 137 gadja el olyan földrészletek vételárának, vételár törlesztő részleteinek vagy járadékának fizetésénél, amely földrészleteket az állam birtokpolitikai célokra juttat. Az Elismer vénnyel fizetők elsőbbségben részesülnek készpénzzel fizetők­kel szemben. Az Elismervényen alapuló követelés teljes névértékben hasonló­képen felhasználható lesz az egyszeri vagyonadó behozatala esetén annak fizetésére. A pénzügyi bizottság. beható tárgyalás után mindenek előtt azon alkot­mányjogi szempontokat vizsgálta felül, amelyek a kérdésnek rendeleti úton való szabályozása tekintetében felmerülhetnek. Kétségtelen, hogy hasonló, az ország közgazdasági érdekeit érintő kérdések csupán a törvényhozás előzetes jóváhagyása mellett volnának rendezhetők, azonban jelen esetben figyelembe kellett venni, hogy ma, amikor egész közgazdasági életünk beteg, egy ilyen kérdésnek egy, esetleg napokig tartó törvényhozási tárgyalások útján való elintézése olyan mélyreható zavarokat és a már különben is túlmagasra hajtott áraknál még magasabbra való szökését, a pénzzel való üzérkedés legnagyobb fokú lehetőségeit nyitotta volna meg, a pénzügyi bizottság az állam magasabb érdekeinek figyelembevételével ós a helyzet rendkivülisé­gére való tekintettel à kérdésnek a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül rendeleti úton történt szabályozását a nemzetgyűlésnek jóváhagyásra ajánlja. Ami már most a kibocsátott rendelet anyagi részét illeti, a pénzügyi bizottság egyetért a kormánnyal abban, hogy Magyarországnak magyar köz^ igazgatás alatt álló területén forgalomban lévő bankjegyek felülbélyegzése tovább nem halasztható. A békeszerződés tervezetének 189. §-a ezt különben is előírja, de ettől eltekintve ezt parancsolja a saját jól felfogott érdekünk is, miután a mi saját külön közgazdasági életünket addig meg nem kezd­hetjük, míg nem tudjuk azon összeg nagyságát, amellyel bankjegyekben az Osztrák-magyar banknak tartozunk. A : Bank likvidációja ugyanis e szám ismerete nélkül végre nem hajtható. így a mi saját külön közgazdasági érdekeinket védelmező önálló Magyar Nemzeti Bank felé már most meg­tesszük az első lépést a törvényjavaslat elfogadásával. De függetleníteni kell magunkat attól a milliárdszámban külföldön heverő lebélyegezetlen bank­jegytömegtől is, amely eddig megakadályozta egy speciális magyar valuta kialakulását. A rendelet azon része ellen, amely a felülbélyegzést kényszerkölcsönnel kapcsolja össze, igen nyomós ellenérvek hozhatók fel. Az a körülmény, hogy az állam a kényszerkölcsönt attól veszi el, akinél a pénzt a rendelet meg­jelenésének pillanatában éppen találja, tényleg számos igazságtalanságnak lehet okozója. A jelen pillanatban azonban, amikor a mindinkább veszedel­mes bankjegyinflációnak gátat kell vetni, ez csak kényszerkölcsön útján valósítható meg, mert csak ez teszi lehetővé, hogy az állam a bankóprés igénybevétele nélkül saját szükségleteinek fedezésére pénzhez jusson mind­addig, amíg egy új, igazságos, a mai viszonyokhoz alkalmazkodó, elsősorban nagy vagyonokat érintő, erősen progresszív irányú adórendszer életbelépte­tése útján az állami kiadások és bevételek közti összhangot helyreállítani lesz képes. Több oldalról kifogásoltatott, hogy a postatakarókpénztári pénz nem vonatott be kényszerkölesönbe. Bár a pénzügyi bizottság maga is méltányolja azokat az érveket, amelyek a postátakarékpénztári pénznek kónyszerkölcsönbe való bevonására felhozattak, viszont kénytelen volt a kormány e tekintetben elfoglalt álláspontját magáévá tenni, mert a kisebb fizetési eszközökben amúgy is hiány van és mert az Osztrák-magyar bank jegyeinek felül­Nemzetgyűlési irományok. 1920—1923. I. kötet. 18

Next

/
Thumbnails
Contents