Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-12. Törvényjavaslat a bányailletékekről
110 12. szám. a bányarendészet és a munkásvédelem fejlődésével kapcsolatosan állandóan növekedésben lévő költségeit akarta a bányavállalkozásra áthárítani. A bányászati közigazgatás költségeinek állandó növekedése mellett, ami egyrészt a bányászat terjeszkedésének, másrészt pedig a bányászati közigazgatási feladatok terén a haladó kor szellemében mindegyre messzebbmenőleg fellépő követelményeknek tulajdonítható, a bányailletók, mint elvileg e költségek fedezésére rendelt állami bevétel, önként órthetőleg nem maradhat meg a régi alacsony nívón, s az eddigi szerfölött alacsony díjtótelek számottevő felemelése itt annyival is inkább indokolt és szükséges, mert a ránk kényszerít ett békekötés következményeként a minden joggal, méltányossággal ós igazsággal, valamint a gazdasági élet természetszerű követelményeivel ridegen szembehelyezkedő erőszak éppen azokat a részeket szakítja le az, ország testéről, melyek bányászati szempontból kiváló jelentőséggel birnak s amely országrészekben éppen ezért a terület nagyságához mérten aránylag sokkal több az illeték tárgyát képező bányajogosítvány, mint az ország megmaradó területén, ahol az ottani úgyszólván egyetlen bányaművelési ág, a szénbányászat körében a szén telektartozéki minőségénél fogva zártkutatmányi térfoglalások — miután fölöslegesek — nincsenek, habár a bányahatóságoktól éppen e művelési ág kívánja a legintenzívebb rendészeti tevékenységet. Ennek folytán átmenetileg, amíg az ország integritásán esett sérelem orvoslást nem nyer, az országnak bányailletékek címén befolyó bevétele sokkal nagyobb mértékben fog megapadni, mint a bányahatóságok címénél mutatkozó kiadás. S van még egy kézenfekvő és szintén komoly figyelmet érdemlő indok, mely különösen a zártkutatmányi felügyeleti illeték felemelését igazolja és a komoly banyavállalkozás érdekében lévőnek minősíti. Fentebb már utalás történt arra, hogy a zártkutatmányi térfoglalás oknak egy nagy kontingense a nem komoly kutatók, a szédelgő bányaüzérkedők bejelentéseire esik. Ezt az üzérkedést legalább átmenetileg csökkentette ugyan a felügyeleti illeték előre való lefizetésének kötelezővé tétele (1885 : XIV. t.-c), de mivel ezen illeték díjtétele igen alacsony, ez manapság a szédelgő spekulánsokra már nem igen bir visszariasztó hatással. Ebből a szempontból a mai túlalacsony díjtételnek nagyobb mérvű felemelésére 'kell törekedni, ami nem csupán pénzügyi szempontból indokolt, kivánatos és szükséges, hanem a komoly bányászatnak is érdekében áll, mert ha a szédelgő zártkutatmányi spekulációt sikerül hatékonyan visszaszorítani, ezzel a komoly bányavállalkozás sokkal nagyobb megterhelési esélyektől szabadul, mint amilyen megterhelés reá nézve a. felügyeleti illeték felemeléséből származik. , De a komoly vállalkozással szemben, illetve a nem üzérkedési célzatú zártkutatmányok tekintetében is teljesen indokolt a felügyeleti illetéknek számottevő felemelése. Ennek igazolásául különösen a következőkre utalok : A komoly bányászati célzatú zártkutatmányok túlnyomó része arra való, hogy a bányaüzemek fejlődését, jövőbeni fennállását biztosítsa, A bányaművelés az adományozott bányamértékekben folyik. Az adományozott területet rendszerint zártkutatmányok veszik körül, sokszor messze kiterjedésben, melyek időnkint a bányaüzem előhaladásával karöltve kerülnek adományozásra, miután új bányamértékek adományozása csak új feltárások alapján történhetik.
