Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.

Irományszámok - 1910-1507. Törvényjavaslat az 1918/19. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1918. évi X. t.-c. hatályának az 1919. évi február végéig való kiterjesztése tárgyában

1507. szám. 371 az állami üzemeknél, és pedig a doánybeváltó hivataloknál, a dohánygyáraknál, a dohány árúraktáraknál, az ásvványolaj- ós földgázbányászatnál, a fémbányászatnál, a fémkohászatnál, a pénzverésnél ós fémbeváltásnál, a sótermelésnól és a sójövedéknól, az állami nyomdánál, az állami kőszénbányászatnál, az állami vasgyáraknál és a m. kir. államvasutaknál alkalmazott munkások is részesíthessenek egyszersmindenkorra szóló ruházatbeszerzési segélyekben. A munkások részere engedélyezett e ruházatbeszerzési segélyek szükséglete kereken 69 millió K kiadást okozott. Ennek az intézkedésnek a jóváhagyását kérem a törvényjavaslat 2. §-ában. A törvényjavaslat 3. §-ában a kormány annak az intézkedésének jóváhagyását kéri, amelylyel — hasonlóan a törvényhozás felhatalmazásával az 1915., 1916. ós 1917. években követett és jól, bevált eljáráshoz — az 1918. évben is engedélyezett beszerzési előlegeket a közszolgálati alkalmazottak részére oly célból, hogy ők a háztartásaik részére szükséges elsőrendű élet szükségleti cikkeket az erre alkalmas időben nagyobb mennyiségben idejekorán beszerezhessék. A kormány úgy mint eddig ez újabb beszerzési előlegek engedélyezésénél is figyelemmel volt az alkalmazottaknak családi viszonyaira és egyéb körülményeikre s erre való tekintettel a beszerzési előlegeknek engedélyezhető legmagasabb összegét az 1917 : XV. törvénycikk alapján járó háborús segély egy évi özegének 30, 40, illetőleg 50°/o-ával állapította meg aszerint, hogy az alkalmazott nőtlen, nős vagy nagyobb családú. Az ekként engedélyezett beszerzési előlegek átlag 30°/o-kal nagyobak voltak, mint az 1917. évben engedélyezett beszerzési előlegek. A törvényjavaslat 4. §-ára nézve megjegyzem, hogy tekintettel arra hogy a bírói és ügyészi kar tagjai az egyéb állami alkalmazottakat illetőleg szokásos jutalmakban nem részesülnek, és hogy a személyzet a vonatkozó törvények értelmében a díjazással járó mellékfoglalkozásoktól is el van tiltva: az életviszonyoknak a jelenlegi rendkívüli viszonyok közt bekövetkezett szertelen megdrágulása folytán méltányosnak mutatkozott, bogy a nevezett bírói és ügyészi kar tagjai bizonyos külön javadalmazásban részesíttessenek. Ezért, — amint erről már úgy az igazságügyminister úrnak, mint nekem volt alkalmam az országgyűlést tájékoztatni, — a bírói ós ügyészi kar tagjai részére 1918. évi július hó l-jétől kezdodőleg egyenkint évi 1.008 K bírói ós ügyészi külön pótlék engedélyeztetett, amely külön pótlók a nyugdíjba be nem számítható ós havi előzetes részletekben fizetendő ki. A szóban levő intézkedés jóváhagyása iránt intézkedik a törvényjavaslat 4. §-a; megjegyezvén, hogy az említett pótlékok engedélyezéséből kifolyólag — 3.246 igényjogosultat számítva — kereken évi 5,843.000 K kiadás merül fel. A törvényjavaslat 5. §-ára nézve megjegyzem, hogy a m. kir. csendőrségnek rengosztályba nem sorozott havidíjasai és legénysége részére — a többi állami alkalmazottak részére biztosított — háborús segély eredetileg nem engedélyeztetett, mert a nevezett csendőrségi alkalmazottak a háború kezdetétől a mozgósítási hitel terhére készültségi pótdíjban s ezenfelül 1916. évi december hó l-jétől kezdve napi 1 K 40 f, 1917. évi július hó l-jétől pedig napi 2 K étkezési pénzben részesülnek. Minthogy azonban az 1917 : XV. törvénycikk a közszolgálati alkalmazottak háborús segélyét olyan mértékben emelte fel, hogy a fentebb említett 47*