Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről

1462. szám. 35 Ezek a felhatalmazások az egyéni szabadságjogok kisebb-nagyobb korlátozására jogosítják a rendőrséget, ami a közszabadság szempontiából lehetne aggályos, mindamellett el nem kerülhető, mert ily jogkör nélkül a rendőrség hivatásának nem tudna sikeresen megfelelni. Viszont az esetleges hatalmi túllépések ellen az illető rendőrségi közegek ellen a fegyelmi és a büntető megtorlás nyújt kellő biztosítékot, A 16. §. általánosságban körvonalazza a rendőrség feladatait akként, hogy a köznyugalom, a közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében az állandó megfigyelés, a fenyegető veszedelmek megelőzése, a megzavart rend helyreállítása és az elkövetett bűncselekmények földerítése a rendőrség kötelessége. A 17. §. megállapítja, hogy említett feladatainak sikeres ellátása érdekében a rendőrség felszólítás és panasz nélkül, tehát hivatalból köteles eljárni, még a bűncselekmények feljelentése, sőt némely nyomozó cselekmények körül is, kivéve az olyan bűncselekményeket, amelyekben a magánindítványra jogosult fél kívánsága nélkül az eljárás nem indulhat meg. A rendőrség hivatalból való eljárását a közérdek megóvása követeli meg. A 18. §. egyfelől azt a természetes rendelkezést foglalja magában, hogy a rendőrség működésének a jogszabályokhoz kell alkalmazkodnia, hogy tehát a rendőrség a jogszabályok alapján járhat el. Másfelől azonban olyan esetekben, amikor a jogszabály kifejezetten nem intézkedik, feljogosítja a javaslat a rendőrhatóságot önálló rendelkezésre is az alatt a két feltétel alatt, hogy rendelkezésének a jogszabályokkal nem szabad ellenkeznie, tehát azokkal összhangban kell állania, és -hogy ez az önálló rendelkezési jog is csak akkor illeti meg a rendőrhatóságot, ha erre olyan veszedelem elhárítása végett van szükség, amely a köznyugalmat, a közrendet vagy a közbiztonságot közvetlenül fenyegeti. A javaslat csak egyes konkrét rendelkezések megtételére, nem pedig általános érvényű jogszabály alkotására ad jogot a rendőrhatóságnak, ami a felhatalmazásnak jelentőségót a rendőri jogkör kiterjesztése és a közszabadság megóvása szempontjából egyaránt mérsékli. A 19. §. azokról az esetekről gondoskodik, amikor a köznyugalmat, a közrendet, vagy a közbiztonságot az érdekelt félnek olyan cselekvése vagy mulasztása veszélyezteti közvetlenül, amely a rendőri intézkedéssel ellentétben áll, és arra ad felhatalmazást, hogy a közvetlen veszély elhárítása érdekében a rendőrség a mulasztó fél költségén pótolja a mulasztást és hárítsa el a> veszedelmet. A hatóságoknak hasonló feljogosítása nálunk és a külföldön egyaránt elfogadott ós eléggé általános. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894 : XII. t.-c. egymaga négyféle hasonló felhatalmazást tartalmaz (25., 35., 48. ós 52. §-ok), de találunk azonos felhatalmazást más törvénycikkben is (1876 : XIV. t.-c. 114. §., 1885 : XXIII. t.-c. 114. §, 1893 : XXXIII. t.-c: 20. §. stb.), és különösen teljesen azonos felhatalmazást ad az 1881 : XXI. törvénycikk 9. §-a a Budapest székesfővárosi m. kir. államrendőrségnek. A 20. §. ugyancsak a közbiztonság sürgős veszedelme okából adja meg a jogot az állami rendőrségnek, hogy egyes dolgok használatát ideiglenesen eltilthassa és e végből azokat zár alá helyezze, vagy egyes üzemek folytatását ideiglenesen megtilthassa. Az egyéni jogkörbe mélyen belenyúló eme felhatalmazás veszélyességének mérséklésére szolgál, hogy köteles a rendőrség ilynemű rendelkezését az illetékes hatóságoknak azonnal bejelenteni, amely a további tennivalók felől határozni hivatott. 5*