Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről

32 1462. szám. Félreértések elkerülése végett kimondja a 9. §. azt is, hogy a főispánok felügyelő ós ellenőrző jogköre érintetlen marad, tehát az a m. kir. állami rendőrség személyzetére és működésére is kiterjed. - A 10—15. §-ohhoz. A 10. §. körvonalozza általában az állami rendőrség hatáskörét, oda sorozván a közbiztonsági rendészet egész körét, az igazgatási rendészet köréből pedig azokat a feladatokat, amelyeket valamely jogszabály — kivételképen — utal a rendőrhatóságok jogkörébe; továbbá a rendőri büntető bíráskodást; és végül a szorosan vett rendőri szolgálat ellátását. A 11. ós 12. §-ok írják különösen körül a rendészeti feladatköröket, ós elvi alapon osztályozzák egyfelől a rendőrségnek, másfelől a közigazgatási hatóságoknak jogkörét. A rendőri működésnek az elméletben többféle osztályozása ismeretes, a nélkül azonban, hogy azok bármelyike is általános elfogadásra talált volna. Meg szokták különböztetni a közigazgatási és a bírósági rendészetet

r vagy másik, ezzel csaknem azonos jelentéssel: a megelőző (praeventiv) ós a megtorló (repressiv) rendészetet, amely mindkótféle osztályozás főleg azért esik kifogás alá, mert a bírósági, vagy a másik osztályozás szeriot a repressiv íeladat tulajdonképen nem is rendőri, hanem bírói feladat, tehát az elvi alapon való felosztást éppen a rendőri feladatok ama körén belül nem teljesíti, amelyeket az említett mindkét rendszer a maga egészében állít szembe a bírói, vagyis a szorosan véve nem is rendőri feladatkörrel. Megszokták továbbá különböztetni a közbiztonsági és a jóléti rendészetet, értve az előbbi alatt ama veszélyeknek kényszerrel való elhárítását, amelyek a közrendet fenyegetik; az utóbbi alatt pedig a közjólét emelésére irányuló tevékenységet. Ez az osztáyozás azonban nem talált elfogadásra, mert a közjólét emelésére irányuló tevékenység túlnyomó részben csak az érdekek ápolásából és az erre szolgáló lehetőségek megteremtéséből áll, amelyeknek igénybevétele kényszerrel nem erőszakolható ki; e szerint a közjóléti tevékenység kívül esik a rendőrség feladatkőrén. Végül a legáltalánosabban elfogadott osztályozás a közbiztonsági rendészettel az igazgatási rendészetet állítja, szembe, értve a közbiztonsági rendészet alatt mindazokat a feladatokat, amelyek a közrendet az emberek jogellenes cselekedetei, vagyis olyan jogsértő magatartása ellen védik, amelyek nem az egyes igazgatási ágak rendjének megzavarásából állanak. Azok a közrendzavaró cselekmények ellenben, amelyek valamely igazgatási ág rendjót sértik, az igazgatási rendészet körét alkotják. A közrendószeti igazgatás ismét kétfelé oszlik. Ha ugyanis a közrendet az emberek tömegei részéről fenyegeti veszedelem, az ez ellen való védelem - az államrendészetnek a feladata (egyesülési és gyülekezési jog, sajtórendészet) ; ha ellenben a veszedelem egyes emberek részéről (részegek, elmebajosok, rosszindulatúak) fenyeget, ezeknek elhárítása a köz rendészetnek a feladata (nyilvántartás, bekisérés, letartóztatás, eltoloncolás stb.). A közbiztonsági rendészettel szemben áll az igazgatási rendészet, vagyis az egyes igazgatási ágak (közegészségügyi, útügyi, iparügyi, vízügyi stb) rendjének megállapítása és fenntartásukról való gondoskodás. Ezt az osztályozást követi a javaslat is, még pedig nemcsak azért, mert a legáltalánosabban elfogadott rendszer, hanem főleg azért, mert ez az osz-