Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-CCCXLV. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

Í38 - CCCXLV. szám. örökségre vagy hagyományra való joga lemondás vagy más ök miatt már meg nem" szűnt. Az örökhagyóra szállott örökség vagy hagyomány után ebben az esetben külön meg kell fizetni az öröklési illetéket ,az első és a második örökhagyó közötti viszony szerint. Ezt az illetéket a jogutódok abban az arányban viselik, amily arányban ezeket az örökségeket ós hagyományokat megszerezték, az allétokét azonban a második öröklési illeték kiszabásánál teherként kell számbavenni. 6. §. Kétes és behajthatatlan követelések. * Az örökhagyó követeléseinek behajthatóságát hivatalból nem kell vizsgálni; joga van azonban az örökösnek az egyes követelések kétes vagy behajthatatlan voltát, ha a bíróság hagyatéki tárgyalást rendelt,, a tárgj alás befejezéséig, különben pedig a hagyatéki kimutatás benyújtásakor bejelenteni ós igazolni. A kéteseknek igazolt követelésekre nézve 'az örökösök maguk is javasolhatják annak az összegnek számbavételét, amelyet hozzávetőleg behajthatónak vélnek. Ha eziránt köztük ós a pénzügyigazgatóság között megegyezés jön létre, az illetéket az egyezményi összeg számbavételével véglegesen kell kiszabni. Ha az örökösökkel méltányos egyezséget nem lehet kötni, az ilyen kétes követeléseket egyelőre figyelmen kívül kell hagyni s az örökösöknek a behajthatatlanság igazolására a hagyaték bejelentésétől számított két évnél nem hosszabb határidőt kell adni. Ha az örökösök a behajthatatlanságot ez alatt az idő 'alatt sem igazolják, sem méltányos egyezség megkötésére nem hajlandók, a kiszabást az egész követelés számbavételével helyesbíteni kell. Az örökösöknek ezután is fennrnarad az a joga, hogy a követelés behajthatatlanságának igazolása esetén az illeték megfelelő helyesbítését kérhessék, az illeték befizetésétől számított 5 éven belül. Egyezség kötése esetén az illeték utólagos helyesbítésének helye nincs. 7- •§. Az örökhagyó birtokában volt dolgok. Az olyan dolgot, amely az örökhagyó halálakor annak birtokában volt, a hagyatékhoz tartozónak kell tekinteni, hacsak az, aki a dologra való tulajdonjogát vitatja, ezt a jogát nem bizonyítja s amennyiben az örökösök a dolog kiadásába beleegyeznek, mint a követelőre szálló hagyományt kell illeték alá vonni. Az a körülmény, hogy az örökhagyó birtokában talált egyes vagyontárgyak külön őriztettek vagy felírás által más személy tulajdonaként voltak megjelölve, — különösen készpénznél vagy értékpapíroknál, takarékpénztári betétkönyveknél, — még nem bizonyítók arra,, hogy ezek a tárgyak nem tartoznak a hagyatékhoz. ^Úgyszintén az sem elég bizonyítók, ha az örökhagyó a végrendeletében jelenti ki egyes dolgokra, hogy azok csak őrzésben voltak nála.