Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.
Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában
48 144Ö. szám. amely az illetékkötelezettséget megállapítja, vagy amennyiben a homályosság vagy kétely olyan körülményre vonatkozik, amely az illeték, mértékét állapítja meg, azt a körülményt, amely a magasabb kulcs alkalmazását vonja maga után. Ha az örökhagyó végintézkedésében olyan szolgáltatásról tesz említést, amely a 2. §. 8. és 9. pontjai alá nem vonható, mégis az ilyen szolgáltatást az illeték szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha azt az örökhagyó halála esetére szóló ajándékképen szolgáltatta, illetve rendelte volna. Nincs helye azonban ennek a feltevésnek, ha bizonyítják, hogy az ilyen szolgál• tatás után annak idején az élők közötti vagyonátruházásokra megszabott illetéket lerótták. Nincs helye továbbá akkor sem, ha valószínűvé teszik, hogy az ajándékozás még az örökhagyó életében tényleg foganatba is ment, ami feltehető különösen akkor, ha olyan ajándékokról vagy szolgáltatásokról van szó, amelyet az örökhagyó gyermekeinek vagy unokáinak fórjhezmenetelük vagy nősülésük alkalmával, hozomány, kiházasítás címén vagy üzlet és keresetforrás nyitása céljából ajándékozott, vagy nagykorú gyermeke adósságainak kifizetésére fordított. A pénzügyi hatóság jogosult a harmadik személynél elhelyezett dolgokat az illeték szempontjából annak a személynek a hagyatékához tartozónak tekinteni, akinek nevére el voltak helyezve. Ha a letétet valaki más személy javára tette le, a letét felett való rendelkezési jogot pedig magának tartotta fenn, a pénzügyi hatóság az ilyen letétet a megnevezett javára tett, halál esetére szóló ajándékozásnak minősítheti. Ha több személy javára oly módon helyeztek letétbe dolgokat, hogy azok mindegyike jogosult a letét felett rendelkezni, s különösen a letét bármelyikük által felvehető: a jogosított személyek bármelyikének halála esetén :— ha a letétben való részesedés más módon meg nem állapítható — a pénzügyi hatóság az illeték szempontjából jogosult azt vélelmezni, hogy a letétnek az említett személyek egyenlő részben tulajdonosai. E vélelmekkel szemben az ellenkezőt az illeték fizetésére kötelezettek tartoznak bizonyítani. 79.§. . Az illetékek visszakövetelése. 1. Ha az illetékek jogerős megállapítása után olyan körülmények állottak be, amelyek az örökség megnyílta idejére visszaható módon az örökség vagy hagyomány értékét csökkentik (pl. a később felmerült hagyatéki adósságok bírói ítélettel való megállapítása, a hagyaték elperlése,a felfüggesztő feltételtől függő adósságoknál a feltétel bekövetkezése, stb.) az illeték helyesbítése a befizetés előtt bármikor kérhető, a befizetett illeték visszatérítése azonban csupán a befizetéstől számított 5 év eltelte előtt. 2. Az ajándékozási illetéket a megmaradt gazdagodás összegének megjelelő mértékben helyesbíteni kell, ha a megajándékozott az ajándékozóval szemben kötelező módon kijelenti, hogy az ajándékot nem fogadta el, ha meg nem kapta, vagy ha bizonyítják, hogy az ajándékozás érvénytelen, továbbá, hogy az ajándékozás az ajándékozó visszavonása vagy az ő vagy harmadik személy megtámadása folytán hatályát vesztette, vagy végül ae első pontban említett okok valamelyike következtében az ajándék tisztz értéke csökkent.
